2020. március 31., kedd

Leporolom a blogot

Most ugyan nincs nagy távolság szeretteink és köztünk, de mégis áthidalhatatlannak tűnik... reméljük azért nem örökké... de addig is gondoltam, hogy leporolom a blogot, hogy pár képet, egy-egy mondatot feltöltsek ide magunkról.
Dátumok és a teljesség igénye nélkül álljon itt egy kis képes összefoglaló az elmúlt két hétről, főleg a kirándulásokról persze, a délelőtti képek azért nem lennének ennyire izgalmasak! ;)

Eleinte Margit-szigetre is kimerészkedtünk bicókkal vagy rollerrel, egyik alkalmommal láttuk ezt a rét szélén alvó kis sünit.
Már ott elkapott a hév és egyfolytában virágokat fényképeztem, míg fiúk fociztak, amerikai fociztak amit aztán a mostani erdei kirándulásaink alkalmaival is folytattam.
Normafán is jártunk párszor, legutóbb Hubi talált egy leszakadt cipőtalpat, amit botokkal terelve, ütögetve elkezdtek floorballozni a fiúk.
Karate Kids ;)
Normafán egyik alkalommal a tesiből feladott cigánykereket is gyakoroltuk, Dödi 5-öst kapott rá :)

Képek még fiúkról:
Mára ennyit, egészségetekre! ;) :D

2018. május 27., vasárnap

Freywille játék

Még javában írtam a szakdolgozatot (és már baromira untam monotonitását), amikor megláttam egy pályázati felhívást. Anyák napi, anyasággal kapcsolatos verseket vártak és egy Freywille karkötőt lehetett megnyerni. Azonnal nekifogtam nagy örömmel, úgy ültem le, hogy na, én ezt most megnyerem!
Nem nyertem meg. :)
De hat másik szerző versével együtt megjelentetik az enyémet is a Blans.hu oldalon. A nyertes, Székács Eszter verse ( http://www.blans.hu/cikkek/verseskotet/szakacsi-eszter-36-ev ) már fent is van, illetve még egy a hét közül. Minden nap közölnek egyet. Játékra hívlak Benneteket is, hogy figyeljétek az oldalt, hátha felbukkan a versem rajta! ;)

Ma

Hihetetlen, milyen rég nem írtam.
Azon mosolygok egy ideje, hogy ma pihenő napot tartottam, mert nagyon fáj a lábam... (pontosabban egyre jobban van!) és az imént végigvettem, miket csináltam a pihenő nap jegyében:
- spárgalevest és husilevest főztem
- megmostam, tisztítottam és bepácoltam egy husit, amiből holnap egybesült lesz :)
- kétszer beindítottam a mosogatógépet
- kettőt mostam, teregettem
- gyereknapi kétszínű pudingot készítettem
- cukorborsót pároltam
- karalábét és epret pucoltam, mostam a vitaminpótlás jegyében
- két növényt átültettem
- ruhákat pakoltam el

Szóval csak ennyi, mert pihentem! :)

Na jó, de igazából nem is ezért kapcsoltam be a gépet, hanem a köv poszt kedvéért.

2017. január 21., szombat

Rudolfok :o) :o) :o) és 4 pasi ELADÓ

Legalább képen feltöltöm az elmaradt Miki ajándékokat - kicsit bebambultam, illetve nem gondoltam, hogy ennyire bonyolult lesz majd hűtőmágnest rendelni (mennyiségi minimum, méretek!...), uh belebuktam a határidőbe és végül el sem készült, csak terv maradt...
Íme, képen:

És még egy kép manókról "egykupacban", Zsozsónál készült, dec 26-án:


Azóta Bubunak kipottyant az első fogacskája, Dödinek pedig elkezdtek visszanőni az első fogai.

Nagyon régen írtam, és nem véletlen, hogy most teszem, két apropója is van neki. Az egyik, hogy vééégre meggyógyultak (remélem most már írhatom múlt időben...), nem volt egyszerű a múlt hétvégénk, illetve a hetünk...
A másik pedig, hogy mostanában nem egyszerű a fiúkkal... Viccelődtem is Gurival ma reggel, hogy írok egy hirdetést:
"Családi okok miatt sürgősen eladó egy férj és három kisfiú, azaz négy pasi. Rendszeretők, szorgalmasak, nyugodtak, még véletlenül sem hangosak, illetve érdeklődőek. Írnám, hogy minden megoldás érdekel, de leginkább EGYBEN és AZONNAL eladóak." ... Legalább egy hétre! :D

Öngyógyításképpen át is lapoztam gyorsan a 2016-os évi családi naptárunkat és hálát adtam az egész évünkért, a remek programokért, az együtt töltött kalandokért, merthogy akadt bőven, sok-sok olyan volt, amiket fiúk óta először, vagy újra csináltunk együtt vagy kettesben. Erről is szeretnék majd írni egy bejegyzésben, de most elteszem magamat. Na, nem uborkásüvegbe, hanem sokkal kényelmesebbe. He-he.

2016. november 3., csütörtök

"Örülj, hogy fiú!" :)

Egy barátnőméknél most épp aktuális a könyv, de tegnap nekem is eszembe jutott, hogy újra kellene olvasnom...
Egyébként mindig akkor akasztanak ki ennyire kispasiajim, ha éppen engem is maga alá gyűrt valami, vagy a Zélet és épp fáradtabb vagyok az átlagosnál és persze akkor a türelmem is fogytán. Ezeken a napokon mindig elábrándozok, vajon akkor is így küzdenék, ha nem fiúkról lenne szó... Nem tudom, biztos a lányos és a lányos-fiús anyáknál is megvannak a mélypontok, de azért most hadd szolgáljak illusztrációval a gondolatmenet első felének alátámasztására.)
Ezeken a napokon különösen érzékenyen érint, hogy ötszázadszorra is megtanuljuk, hogy..., ja, nem... ÖTSZÁZADSZORRA is megtanuljuk, hogy wc használat után lehúzzuk a wc tartályt és szappannal alaposan kezet mosunk. Hol ez marad ki ugyanis, hol az, vagy minden, és esetleg még mindegyiket le is tagadják. És akkor én, a gonosz, de következetes anya ötszázadszorra is türelmesen elmagyarázom, hogy miért fontos a kézmosás és visszaküldöm, hogy pótolja ezeket, és hogy tényleg SZAPANNAL mosson kezet. Huhh! De vannak olyan napok, amikor egyszerűen csak elönt az indulat, hogy mindezt miért nem tudják még, amikor MINDEN EGYES NAP újra és újra átvesszük... Meg újra. És akkor megállíthatatlanul tör fel belőlem a kérdés, hogy ezt a lányok is így csinálj/(n)ák?
De jó pár terület van, ahol újból és újból felbukkan ez a kérdés: a teljesség igénye nélkül ilyen például az önállóan öltözködés, vagy egymás püfölése, vagy hogy hogyan mossunk fogat, vagy hogy jó lenne elindulás előtt pisilni egyet...
Szóval ezen a bizonyos napon megint nagyon sok(k) volt ezekből a "mindennapos tanulásokból" és akkor este egy jelenetnél olyannyira elszakadt a cérna, hogy nem tudtam, hogy akkor most sírjak vagy nevessek:
Fürdés után volt, Dödi és Guri nem voltak itthon, mondtam Bubunak és Hubának, hogy vegyenek egy-egy könyvet a könyvespolcról, üljenek le azokkal a kezükben a kanapéra és válasszanak egy-egy mesét, amit majd elolvasok nekik. Csak főzök egy kávét, míg ezt megcsinálják, (mert totál kész voltam és kellett egy :) - ezt már csak gondoltam persze magamban...). Választottak egy-egy könyvet, eddig rendben volt, át is mentek a nappaliba, ez is. Azután meg csak hallom, hogy "Frizbíííí, frizbíííí!" és csattan mindkettejük könyve a földön, majd veszik fel megint és hajítják el megint. Loholok oda, leültetem őket és meg is kapom kegyelemdöfésként a választ Bubutól kérdésemre, hogy mi az, amit a lakásban szabad dobálni: rám néz nagy, ártatlan szemekkel és gyorsan, flottul, határozottan közli: "- Lufi és puha labda, Mami!"

2016. szeptember 19., hétfő

2016 nyár - Beharangozó

Régóta szeretnék egy képes összefoglalót a nyárból..., valamikor már sort kerítek rá, de most futok, pár képet viszont feltöltök előzetesnek a teljesség igénye nélkül kedvcsinálónak. ;D



2016. június 30., csütörtök

2016 június 29.

Két szempontból izgalmas a fenti dátum. Az egyik, hogy szabad napot kaptak a fiúk az oviból, együtt csináltunk mindenfélét ééééééééés dobpergés, egész nap jófejek voltak, nem volt veszekedés, verekedés, különösebb nyafogás, hanem tombolt a jókedv, a kispajtásozás, a kreativitás, tudták, hogy ha hazaérünk kezet kell mosni (ááááááááááááááááá!! :D) és egyáltalán nem azzal telt a napom, hogy "légyszi, ezt, meg ezt csináld meg!", hanem valahogy klappolt az egész, fiúk partnerek voltak és nagyon élveztük az egész napot! (No, én biztosan, őket meg kell kérdezni! ;) )

Reggel néztek egy mesefilmet, míg én tettem-vettem, majd elmentünk a művházba mozaikképet készíteni. Azt hittem, ez a program a határaink feszegetéséről szól majd (amiből egy kicsi sosem árt! ;) ), de végül mindannyian jól éreztük magunkat, fiúk belemerültek a munkába, én élveztem, hogy csinálják és segíthetek nekik ebben, Hubi meg hol a kezemből, hol a földről figyelt, ő még nem szeretett volna aktívan részt venni. Íme az alkotók és az alkotások:


Ezután játszótereztünk, ahol is összefutottunk Rékával, egy régi csoporttárssal, és elég jól eljátszottak hol hármasban, hol négyesben.
Ebéd után Hubi hatalmasat aludt, fiúk meg pihentek, mesét néztek, meg elővettük a foglalkoztató füzetet, amit Bubu Ritától kapott és a fiúk versengve mondták a megoldásokat. Bubunak tetszettek a feladatok, szívesen és ügyesen oldogatta őket, úgyhogy ki tudja a végén még tényleg elmegy jövő szeptemberben suliba..., meglátjuk.
Barackoztunk, majd irány a játszótér ismét, de közben összefutottunk itt a házban Ádival és vele is fociztak egyet a fiúk. Rövid játszóterezés után pedig Dédimamához mentünk, no, itt a végén már volt egy kis haddelhad, de nem volt vészes ez sem.

Összességében hihetetlen nap volt nekem, hatalmas élmény, amihez még este Hubi még hozzátett egy nem kis dolgot, ugyanis hazaérkezés után kis életében először a wc-be kakilt. Az utóbbi hetekben többször lekerült már róla a pelus, igazából nem is voltam igazán elszánt, csak Hubi érdeklődését lovagoltam meg, meg mindig nagyon megdícsértem, ha szólt, hogy pisilnie kell. És ugye volt pár balesetünk, mert pisilésért szólt, de kakilni ugyanúgy odaguggolt a szoba közepére, mintha pelusba lenne. :) Tegnap óta viszont már ez is megy, eldobtuk hát a pelenkát jóóóóóóóóóó messzire!! (Ok-ok alváshoz kell még ;) )
Sikerélmények na! Jó nap volt, bevéstem a dátumot. :)

2016. június 28., kedd

Bubu 5, Dödi ovis ballagás és képek, hírek - amolyan "mindentbele"

Jó régen raktam fel bármit is...
Most is leginkább csak képeket fogok feltölteni, de azért elárulom, hogy van valami a tarsolyomban, amit régóta szeretnék megírni, egyelőre érlelődik bennem, illetve címszavakban a telefonomon, de ide is fel fog kerülni: hogy miért is vagyok büszke a gyerekeimre. (Volt egy ilyen pályázat a egyik gyerekes blogon és akkor elhatároztam, hogy én is meg fogom írni.)

Bubu 5 éves lett, itt ünnepeljük Ákoséknál Jujuval együtt, aki meg 6 lett. :)

Ezt kapta tőlünk, azon a napon többször is elmondta, hogy MENNYIRE örül az ajándéknak, ami azért volt külön öröm számomra, mert nem ez volt a kívánsága. (Amit kért, az igazából Dödinek lett volna ajándék, Bubu sokszor megy Dödi után és nem is tudja, hogy ő valójában mit szeretne, elhiszi magának, hogy ugyanazt, mint Dödi.)

(Képzeljétek, pont szülinapozás előtt jártunk egy kisállat kereskedésben, és drukkoltunk Gurival, nehogy beugorjon valamelyik gyerkőcnek a hörcsög..., teszteltük ugyanis, hogy Huba már gyönyörűen ki tudja mondani, hogy "hörcsög". Tudjátok, kb. egy éve nyúzott minket Dödi hörcsöggel, Bubu meg lóval és akkor azt mondtuk nekik, hogy hörcsög akkor lesz, ha Huba ki tudja mondani, hogy "hörcsög", ló meg akkor, ha a hörcsög ki tudja mondani, hogy "ló".

Bubunak kispajtásos zsúrja is volt, Hubával voltam előzetes terepszemlén.
 
3 kispasi a kádban. :)
Végezetül pedig Dödi ovis ballagásáról töltök fel képeket, nem mi lőttük őket, hanem egy kis ovistárs, Levi apukája. Szuper képek, nehéz válogatni, h ne az összeset töltsem fel. ;)








Utolsó képen Dödi kis barátaival van, az ikrekkel, közülük is a narancssárga szemüveges a nagy haverja, Zalán. (Ha Dödin is szemüveg lenne, akkor mint 3 tojás, nem?)

Hírek még: Nekem volt egy kihívásos hetem, amikor G kiutazott az EB-re, de elég szépen, rutinosan vettem az akadályt, a hétvége sikerült kicsit nehezebbre, kicsit túlvállaltam magamat, de abban is volt egy remek kihívás, fényképeztem egy samus barátnőm keresztelőjén és egész jól sikerültek a képek. :)
Anáék ma költöznek le Debrecenbe, persze jó dolguk lesz ottan :), de biztos kevesebbet látjuk majd őket. :(
Uff.

2016. április 11., hétfő

Nehéz heteken túl..., ámde szuper hétvége és volt közben Húsvét is :)

Az idei tél egész tűrhető volt betegség szempontjából...- egészen a végéig. :D :S
Tél végén bekaptunk egy vírust, ami ismételten tüdőgyulladást okozott mindhárom fiúnál. (Az "is" azért, mert előző náthaszezonban meg októberben történt ugyanez...) Nu, és kicsi Hubámat a sorozatos vírusfertőzéseknek, a tüdőgyuszinak, meg az antibiotikumnak, vagy mindezek együttesének sikerült úgy legyengítenie, hogy vmi allergiás reakció kezdődött el nála: szempirosodás, -viszketés, tüsszögés és hihetetlen orrnyálkahártya duzzanat, ami egészen 3 hétig ki is tartott. Éjszaka is rendszeresen keltünk, amint elmúlt az orrcsepp hatása... Kikészültünk mind a ketten...
Húsvétkor is dugult Huba orra, uh ez egy kicsit rányomta bélyegét, de ismét szuper ünnepünk volt, sok-sok finomsággal, édességgel, családi összeröffenésekkel és locsolással! Íme a locsoló-gárda:
És ilyen tojásdíszek voltak (vannak he-he) az ablakunkon:
Vasárnap sétáltunk Zsozsóval és Zsoltiékkal a várban:




Jól látszik a képeken, hogy közben Döme első, majd második kis fogacskája is kipottyant.

Vicces volt Guritól, megjegyezte, hogy eddig (többnyire kínszenvedéssel) vártuk, hogy az összes gyerek összes foga  kinőjön és miután ez megtörtént, most várjuk, hogy kipotyogjanak! :D :D Ilyen az élet! Reméljük ez a folyamat zökkenőmentesebb lesz!

Ééééés a mostani hétvége szuper volt, tele programokkal, pisztrángot fogtunk, pucoltunk :), remek éttermekben jártunk, fiúkkal együtt 11.kerületi tűzoltó-állomást látogattunk és még moziban is, buliban is voltunk Gurival, sőt a hatékonyság sem maradt el, mert a babakocsit is kisuvickoltam. He-he.

Végezetül pedig egy kép kis ezermesterünkről, aki örökké szerel és alkot (vagyis rombol igazából! :D Reméljük egyelőre...)

Remekül felosztották a fiúk az érdeklődési köröket egymás között: Dödi nálunk az ügyeletes állatkedvelő harcos, Bubu a szelíd motoros :), azaz a járművek kedvelője kis családunkban (természetesen Papi után szabadon), így Hubának maradtak a szerszámok és a szerelés. Hajrá Pataki fiúk!! :)

2016. február 24., szerda

Harmadik "első pisilés" a bilibe, Bubu rajzol és pisztrángsütés :)

Tegnap annyira örültem kismanóim "produktumainak", hogy még az is eltörpült mellette, hogy se korcsolyázni nem jutottam el a fiúkkal az eső miatt, se este squasholni...
Hubi ugyanis kis életében először szólt, hogy pisilni kell, ráült a bilire és jött is, aminek jönnie kellett. :)
Bubu meg estefelé filctollat ragadott és rajzolt. :) Nagy ritkán azért előfordult ilyesmi, nem mondom, de most kivételesen hajlandó volt egy színnél többet is használni. Sok fejtörést okozott uis, hogy miért csak fekete színnel rajzol, na azért a körmömet nem rágtam le miatta, csak kérdezgettem őt többször is, hogy miért a fekete színt szereti, miért mindig azzal rajzol, illetve, hogy mi baja a többi színnel. Mindig kioktatott, hogy "Mami, de hát a fekete is egy szín! Egy nagyon szép szín, az is színes!". Legutóbb pedig azt válaszolta, hogy nincs ideje színt váltani, mert az ő művészete nagyon gyors! :) És egyébként mostanában már nem csak a feketét használta, hanem más színeket is, de mindig csak egyet, illetve elvétve ritkán kettő színt, de akkor azok általában két ütemben kerültek fel a rajzra, elővette a pár órával korábban alkotott rajzát, hogy ezt még be kell fejeznie és akkor egy másik sín került a keze ügyébe. A fekete mellé először a kék, majd a lila került be, utána pedig a zöld és a narancssárga. Ehhez képest korszakalkotó ugye, hogy most először már több szín is megjelent a rajzán, persze a legfontosabbakat most is feketével rajzolta. :) Íme a rajz:
Az emberkék szerintem korának megfelelő pálcikaemberek, a virágokat "Döme után szabadon" rajzolta ;) és érdekesség, hogy a családrajzokon Hubit mindig a pocakomba rajzolja. Fú, olyan szívesen elemezgetném a képet, de nem biztos, h örülne neki Bubu, ha ezt majd pár év múlva olvassa, uh inkább megtartom neki a szóbeli verziót. :) Azt viszont még leírom, hogy most esett le, mi lényeges változott az új rajzban (reggel uis újrarajzolta és azt vitte be az oviba megmutatni, pedig azon kevesebb színes virág volt, grrr.. :D :D). Ha megnézitek, ő az egyetlen aktív személy, távirányítja a kisautólyát és mindenki őt nézi, de és és Huba háttal vagyunk neki, míg a reggeli rajzon már mi is lelkesen figyeljük :), mit csinál, ezt mondta is, miközben rajzolta.
Érdekes, egyedi a felhőábrázolása és fogalmam sincs láttam-e valaha házat rajzolni, ahhoz képest határozott a vonalvezetése és még ablak és ajtó is van rajta.
Van két korábbi rajzáról képem tavaly szeptemberről, csak hogy mutassam Nektek a korábbi állomásokat is, ha majd találok még rajzot, akkor a későbbiekben kiegészítem ezt a posztot.

A fölső egy tipikus rajza, ha már tollat ragad, akkor nagyon sokszor jármű lesz a végeredmény és az is tipikus, hogy sok kis tárgyat helyez el a képen össze-vissza, de teljesen kitöltve végeredményben a teret. Az alsó nem tipikusnak is nagyon örültem, egyből kitettem a falra, szúnyogcsípésekkel teli kígyókat ábrázolnak.

És valami más. Január elején Bubu kérte, hogy süssek olyan halat, aminek feje is van :), uh sütöttem egész pisztrángokat. Naggyon finom lett, osztatlan sikert aratott a kisebb fiúknál (Gurinál annyira nem... :) ) és a sütés is nagyon vidám volt. Íme: