2013. december 28., szombat

Bendő bili-ügyek

És én még azt hittem, Dödinél nehéz volt a pelus elhagyása!!! Ha-ha. :D
Bendővel nem egyhelyben toporgunk, hanem még nem is jutottunk el e téren igazán sehova. :) :S Jó pár hónappal ezelőtt elkezdődött valami - mindig, amikor a kádba betettük, akkor megindult a sárga sugár, uh eleinte odakaptuk a bili tetejét, majd egy idő után megtanulta megvárni, hogy vegyük elő a tetőt és tartsuk oda neki. Gondoltam, ha erre képes, akkor már igazán érett a bilizésre. Igen ám, de hiába kérdeztem este a fürinél, és reggel felkelésnél, ha száraz volt a pelus, hogy rácsücsülünk-e a bilire, mert mindig jött a válasz: "Nem." Meg: "Nem jön." Meg a profi kifogás :) : "Nem ülök rá..., hideg a bili."
És akkor ugye megmaradtam a többszöri kérdezgetésnél, mert a szakirodalom azt mondja, ne erőltessük... Hm.
És azóta még egy profi kifogást gyártott, mindig amolyan nyávogósan, nyújtottan ejtve:
"Neeeeem, túúúúúúl pici vagyok hozzááááááááá!"
Na puff neki!
És most már sajnos a tetőbe pisilésre sem hajlandó. :(

Huba olyan, mint...

Rájöttem, hogy Huba olyan, mint egy jó könyv. :)
Letehetetlen. :P
:S
Szóval megint kendőzés lesz..., mint 4 éve egy kis Bigy-bugynál. :)

2013. december 27., péntek

Huba bubáról :)

Nem tudja, hogy ő harmadik.
No, azért panaszkodni sem akarok, ügyesen szopizik, szépen hízik, ha egyszer elaludt, akkor éjjel alszik is - az mondjuk más kérdés, h mindezt nem szereti az ágyában csinálni, inkább Papi és Mami pocakján...
Késő este olyan kis aktív baba, mint amilyen Dödikénk volt, persze kicsit minden nappal javul a helyzet, két naposan uis még hajnal 4-ig tartott a buli, 3 naposan már csak 2-ig, majd sokáig éjfél körül lehetett lerakni, míg pár napja már 11-kor!!! kidől. :) Ha már majd lesz fönt napközben, akkor biztosan még javul majd a helyzet.
Hihetetlen hogy hízik - tette ezt Bendő is anno ilyen tempóban - két hetesen és egy naposan 4080 g-osnak mérte a védőnő, azaz két hét alatt 600 g-ot szedett fel! Most már 2-es pelust hordunk és van olyan 56-os ruci, ami kicsi... :)
Dödit jobban megviselte Huba érkezése, de most már ő is nyugszik le és sokszor fordul Huba felé kedvesen, érdeklődve, ahogy ezt Bendőtől is látja. Benő lelki nyugalmát egyelőre biztosítja a napi rendszeres Mami-hajazás :) és ölelgetés. Egyszer-egyszer hallottam már tőle, h: "Ne szoptasd, Mami!", de ennyi...
Első levegőztetéshez beöltözve


...és levegőztetés után, majd 10 percig az ágyában! :D

Két kis problémánk van még, amit próbálunk gyorsan leküzdeni, h ne kelljen az orvosi rendelőbe, betegek közé vinni: köldökcsonkja 1 hetesen leesett, de nagyon kis mértékben még mindig vérzik - bár itt szépen javul a helyzet - de szemecskéje még mindig váladékozik, eddig kamillával próbálkoztam, tegnap óta viszont Mamci-tejet is bevetjük, hátha... Ha ez sem segít, hétfőn elvisszük. Drukkoljatok, jobb lenne elkerülni.

Morzsa nálunk

Morzsa november közepétől december közepéig itt volt nálunk. A kiírt születési időpont előtt jött egy héttel, mhogy arra számítottunk, Huba a két tesójához hasonlóan korábban érkezik majd... :) Hát nem így lett, sőt, 10 nap késéssel érkezett ugye. (Engem egyébként ez egyáltalán nem zavart, élveztem, h mindennel el tudtunk készülni, persze azért örültem, h magától elindult végül és nem kellett kitessékelni.)
Fantasztikus, mennyi mindent segített nekünk - ezúton is köszönjük Neked, Morzsa! :) - játszott manókkal, este mesélt nekik, vitte őket bölcsibe, vezette a háztartást, főzött ránk és még az adventi koszorúnkat is kicsinosította. :)
És persze azt se feledjük, h amíg mi szültünk, remekül helytállt itthon Dödivel és Benővel. :)

2013. december 24., kedd

Képek Hubáról

Kukucs! :)

Vajon mit álmodhat?! ;)


Szunyóka Papival - ez nagyon megy! :)


És mostan csak egy lista, h mikről szeretnék írni..., mhogy ezek egyelőre csak tervek, majd hátha... -

- Morzsa itt volt nálunk
- Huba bubbáról mindenféle
- Bendő bili-ügyek és kifogások
- Karácsony nálunk, karácsonyfa és ajándékok
- Dödi és Bendő karácsonyi alkotásai a Plantosból
- Dödi és Benő miket játszanak és só-liszt gyurmás képek
Nu, hát csak ennyi. :)

2013. december 13., péntek

Mint 3 tojás... :) és fiúk ölében

Játszani hívlak Titeket! Csalafinta módon megint játszottam egy kicsit a képbeállításokkal, ill. kerestem megfelelő képeket, csak hogy nehezítsem a dolgotokat. :) (És kis csalás is van benne, m egyik baba 4, másik 5 napos és a harmadik pedig 6 hetes!) És persze jó vizuális memóriával rendelkezők talán emlékeznek is a képekre, szóval ők előnyben.
No, a kérdésem: ki kicsoda; melyik számú baba Döme, melyik Benő és melyik Huba?

És ráadásnak két kép a fiúkról, Huba buba az ölükben. :)



Huba születése - nehezen indult, de csodaszép lett :)

Pajtiknak megírtuk levélben a történteket, Guri is és én is, uh a blog történetében először, engedéllyel, bemásolom ide Papi verzióját is, neki a teljes levelét vágatlanul. Majd meglátjátok miért teszem, muszáj bevágnom. :)
Mindkettőben vannak naturalisztikus elemek, uh ha vki nem..., akkor hagyja ki ezt a bejegyzést - én szóltam! ;)

Saját verzió
Reggel fél 7-kor fájásokra ébredtem. Habár tudtam, h hosszú az út még Hubáig, de gondoltam, biztos, ami biztos, azért, hogy bármikor bemehessünk a kórházba, 8-kor szóltam Gurinak, hogy keljen fel és zuhanyozzon, hogy ha szükséges, akkor tudjunk indulni a kórházba. Mit mondjak, nem járta át a jeges rémület a hírtől, hogy Huba elindult, félálomban közölte, h tegnap már fürdött és a másik oldalára fordult és horpasztott tovább. :) Később felkelt, és ameddig én zuhanyoztam, elment bevásárolni. :)
Persze igaza volt, ugyanis még ebédelni is együtt ebédeltünk Morzsával és a manókkal, majd du. 2 fele indultunk be a kórházba. Addigra egyébként kétszer hívtuk már őket, hogy akkor mennénk, de ők a mért fájási idők alapján (ami persze nálam mit sem jelent...) mindig azt tanácsolták, maradjunk még. Amiért mégis úgy döntöttem, hogy menjünk, az az, hogy tudom, kocsiba ülni horror ilyenkor, tehát döntöttem, itt az idő, m később nem fogok tudni bejutni a kórházba...
Bent ennek megfelelően azzal fogadtak, h minek is jöttünk be, de azért megvizsgáltak, 3cm-re nyitva van már a méhszáj, hát jó, akkor maradjak, bár ők hivatalosan a szülést 4 cm-től számítják - ezt azért hozzá kellett tenni. :)
Ezután teltek-múltak az órák, percre pontosan nem is tudok mindent felidézni és sajnos az elején több negatív élmény is ért, de azután jött a pozitív fordulat és a vége szép lett! :)
Szóval nyüglődtem - ahogy Guri mindig mondja - ülve, sétálva, labdán - és megváltásként vettem egy forró fürdőt, mhogy nagyon szenvedtem a légkonditól, sok-sok rétegben is vacogtam, ezt nagyon nehezen viseltem.
Két mélypontom volt, az egyik, mikor kértem, h most már kicsit légyszi gyorsítsanak a dolgon burokrepesztéssel (előző két szülésemnél mindig ezt tette az orvos és bár beavatkozás, de működött, gyorsult a dolog). Az elején mondták, hogy kérhetem ezt is, ha szeretném, de akkor visszautasították, mondván semmi nem indokolja... Ekkor már nagyon fáradt voltam, kb. este 5-6 fele, (néha el is bóbiskoltam Papi vállán két fájás között), közben volt egy műszakváltás is, ami szintén kicsit megviselt, mert az új szülésznő kevésbé volt szimpi, de mint utóbb kiderült, itt tévedtem, az új szülésznő bíztatott fel, hogy menjek be a szülő-medencébe és végül ez hozta a nem várt fordulatot. :)
Előtte volt azonban a másik mélypontom, itt már komoly önuralomra volt szükségem, h ne akadjak ki teljesen. A műszakváltó szülésznő is megkért, h méregessek pár fájás-időt, meg köztes időt, megtettük hát, (pedig tudtam, hogy nálam nem sok értelme van, m nem szoktak rendeződni, végig össze-vissza, minden lehetséges...) és mivel ténylegesen a vártnak megfelelően nagyobb időközöket mértünk, 4-8 perc között változott, mint pár órával korábban, (akkor 3 percenként volt kb. és ekkor kértem volna a burokrepesztést) amikor a nő ránézett az értékekre, közölte, h akkor most lehet, h hazaküld ?!!? Ha első szülésem lett volna, akkor itt kész lettem volna, de utolsó mentsvárként kértem, előtte vizsgáljon már meg lszi, nézzük meg, mennyire vok nyitva - ekkor a szokásos fordulat, igen, 6 cm, hát akkor már biztos nem engednek el.
És akkor innentől a pozitív rész. Hála Istennek a műszakváltó unszimpi szülésznő, - aki a hazaküldős dumával úgy belopta magát a szívembe :D - bedobta, hogy kipróbálhatnám a szülő-medencét. Mostantól kezdve mindenkinek reklámozni fogom, szuper dolog, a fájásokat is talán egy kicsit tompítja, de főként a köztes időben sokkal könnyebb pihenni, lazítani. Addigra ugyanis már iszonyú nehéznek éreztem a hasamat a gyerkőccel együtt és ezt az érzést teljesen elvette. No, itt még volt pár óra vajúdás, a végén egy szó szerint kidurranó magzatburokkal, meg egy kis intermezzoval, amikor kiszálltam pisilni - na, ezt nem kellett volna! - a légkonditól remegtem és olyan iszonyú fájások jöttek rám, hogy a WC mellett hányó-tálat is igénybe vettem...
A magzatvíz elfolyás után pár fájásssal már jött is a gyerkőc és egészen érdekes és új élmény volt megtapasztalni, hogy CTG gép és vezénylés nélkül hogyan is megy ez, a szülésznő közölte, hogy ő nem szeretne semmit mondani, csináljam, amit a testem diktál. (Csak akkor szólt ugye, amikor Huba fejecskéje már félig kint volt és gátvédelem miatt egy fájásnyi időt várnom kellett.)
És végül így csodálatos élmény volt a vége ezzel (úgy fél 11 körül), meg azzal, ahogy először találkozhattam Hubával, amikor felemeltem a víz felszínére, felsírt ugyan, de a vízben nagyon hamar meg is nyugodott, örömködhettünk egymásnak. :))))


Papi levele
Sziasztok,

köszönjük szépen a sok kedves sort, nagyon sokat jelentenek nekünk.

A Viki már dolgozik egy hős eposzon, de gondoltam én is írok egy pár sort (rövidebb verzió).

Hubát tegnap hazahoztuk, úgyhogy kerek a család. Huba (eddig még) tündéri egy kisbaba, két testvérkéje meg eléggé orrol ránk miatta, de majd megszokják.

Huba szépen eszik, alszik, kakil, pisil, ahogy kell. Irigylésre méltó élete van. Fürdés, olajozás és türülközés közben nem ordít, hanem csak kalimpál és pislog ???? Ilyet se láttam még. Még a két és a négyéves szarkupac is végig hisztizi az egészet (valszeg nekik sem erősségük a napi tisztálkodás, de erről majd később). Viki persze azért aggódik ezen - azon, de nem vészes. Mondhatni idilli harmónia lengi be a lakást.

No de a szülés.... Az mindig nagy móka - kacaj..... Most is az volt.....

Szóval reggel 8-kor Viki már kezdett kicsit noszogatni ezzel - azzal, de (rutinos versenyzőként) nem dőltem be azonnal. Inkább átfordultam tovább aludni. Tudtam én, hogy hosszú nap vár ránk, nem kell minden puskaport reggel ellőni. A tisztálkodást tényleg nem szokásom túlzásba vinni, de azért napi szinten kicsit imitálok valami alibi pancsolást, néha fogmosással megspékelve. Ünnepnapokon esetleg még meg is borotválkozom.

Viszont harmadik fiam születése alkalmából olyan glancba vertem magam: fogmosás (szuper ínyápolós fogkrémmel), hajmosás (kondicionálós samponnal), fürdés (aromás tusfürdővel), borotválkozás utána, arcszesz, izzadásgátló (ez később jól jött) dezodor. Egyszóval kitettem magamért, csak hát ugye nem a kívánt határidővel. Ezt korábban Viki kicsit szóvá is tette egy e-mail keretében. Nyolc helyett délután egyre menetkész is voltam. Viszont frissen, üdén és ápoltan. Akárcsak szívem választottja (ő délre lett menetkész). Így kettő magasságában be is csekkoltunk a Wellness Hotelunk szobájába. Mármint, ha az otthoni szisztémához hasonlítjuk, ami Dödi esetében egy 1,2m széles fa padon egy 3 négyzetméternyi ablak és levegő nélküli előtérben való laza 4 óra egymagammal való szotyizást jelentett. Itt egy akkora lakosztályt kaptunk egyedül (mármint kettesben), mint otthon a lakásunk. Bőr fotellal, jakuzzival (ennek jelentőségét majd gondolom a Viki fogja ismertetni) asztalokkal, rengeteg ablakkal, szóval eddig minden biztatóbban indult mint korábban. Lelövöm a poént, így is maradt. De azért egy két tanulsággal ismét gazdagabb lettem.

Ugye azt már kentem-vágtam, hogy mikor szabad hova nézni, hogy ne lássak olyan dolgot, amit nem lenne muszáj. No Vikinek eddig sosem folyt el a magzatvize (mindig repesztették neki a burkot), hát most igen. Hogy azt ki nevezte el "elfolyt a magzatvíz"-nek azt nem tudom, de biztos nem látott még szülést. Az a test nedv ami kijön az nem "vizecske" és az "elfolyt" se fedi le teljes mértékben a folyamatot ahogy az a dolog távozik. Pláne, ha a kedves anyuka éppen egy kondérban ücsörög (isten igazából éppen jajgat).

Ez a kondérosdi, vagy jakuzzisdi, vagy tudom is én mi, eléggé tréfás dolog. Szóval, ha a kedves delikvens egy kondér mélyén ücsörögve csinálja az egészet, akkor ugye minden ami kijön, ott is marad. Mármint nem egyhelyben, hanem szép változatosan szétterjedve. Valami lebeg, van ami lemerül, vannak oldódó dolgok, szóval elég nehéz nem látni azokat, amiket nem akarsz. És ugye folyamatosan jönnek újjabb meglepik. Munka végeztével, amikor anyuka ölébe kapja a gyerkőcöt pórázon (azaz zsinór még nem elvágva) ott a kondér közepén elég megható, de elég nehéz a többi cuccot a vízben, azaz ekkor már inkább paradicsomléban nem észrevenni.

A másik mókás jelenet az volt, amikor a szülésznő elmagyarázta a Vikinek, mi jött ki belőle utólag. Azaz a méhlepényt ott bájosan elemezgették pár percig, hogy milyen izgi (addig én a kölökkel az ölemben a sarokban álltam, természetesen arccal a fal felé). Majd a végén kérdi a nő hogy haza akarjuk-e vinni, mert van aki hazaviszi. Na ba%+?meg a liberalizmusnak is van határa. Bár hál istennek Viki gyorsan levágta, hogy nem akarok belőle otthon pitét főzni, úgyhogy udvariasan megkérte a spinét, hogy vihederszerű gyorsan takarítsa el és tipli.

Aztán átmentünk a Wellness Hotel Elfekvő részlegébe. Na az a szoba se volt gagyi. Másutt hetven fontot kérnek éjszakánként egy ilyen szobáért.

Hát tömören ennyi.

Guri

2013. november 14., csütörtök

Képek telómról II.

2013.05.16. Bendő mosoly

2013.07.23. A játszótéren jajj, de jó! :)

2013.07.24. Következő pár képen: indulunk a bölcsibe





2013.09.19.



2013. november 3., vasárnap

"Pótembejes" 4. szülinap

Csütörtökön volt Dödi 4. születésnapja. Aznap nincs bölcsis napjuk, uh itthon voltunk. Délelőttre meghívtuk Amelkát és anyukáját, Iwonát, hogy ünnepeljenek velünk.
Megrendelésre tescos pókemberes torta volt és ehhez öltöztettem fel a fiúkat, meg az asztalt :).
A délelőtt jó nehézre sikeredett, Benő álmos és nyűgös volt, Dödi pedig zavarban volt ünnepeltként és iszonyú hülyén viselkedett, tényleg, kezelhetetlen volt. Ebédnél egy mini-tortával ünnepeltünk kis lengyel barátnőjével, este pedig, amikor Papi megjött, a "pótembejessel" és volt ajándékbontogatás.
És íme a kis Pókemberek:

2013. október 26., szombat

Dödi mindjárt 4, Bendő pedig nemsokára 2,5!

Lustaságból nem szoktam időnkénti (mondjuk félévenkénti) életkori összefoglalót írni, de most vhogy kedvet kaptam hozzá. :)
Pár hete Dödi kevesebbet panaszkodik reggelente, hogy nem szeretne bölcsibe menni és ugyanakkor délután meg sosem akar hazajönni, azt mondja, hogy túl korán megyek érte. Ennek nagyon örülök, végre úgy tűnik megtalálta helyét a Plantosban. Biztos közrejátszik ebben az is, hogy jobban érti most már a vigyázókat és a gyerekeket is. No, meg persze, csajozik. :) Legalábbis két kis barátnője biztosan van.
Legszívesebben kis műanyag állatkáival és dinóival játszik, meg a lovas harcosokkal, katonákkal. Ha lehetne íjazna, kardozna, vadászna, tigrisezne ezen kívül egész nap.
És Bendőt gyűri, aki azért most már vissza-visszaadogatja, amiket kap. Esténként körbe-körbe kergetőznek a házban és gyűrik egymást.
A rajzolás, festés, színezés, gyurmázás, "alkotás" nem az ő asztala. Szívesen leül velem azért ilyesmikhez, de kizárólag addig érdekli, amíg én csinálok neki valamit, ő nem hajlandó alkotni. Nemrég színezgettem vele halakat, tengeri élőlényeket, ekkor betársult mellém, de őrült tempóban csinálta és egyáltalán nem vigyázott, hogy "vonalon belül" maradjon, sőt, figyelmeztetett, hogy én túl aprólékosan, lassan színezek:
"Mami, azt úgy kell, hogy minél gyorsabban csinálod!"
A kis toronyépítő bajnok :)


Kérte, hogy fényképezzem le kedvenc kis műanyag állatkáival, ő állította fel az állatokat, méghozzá úgy, hogy a húsevők legyenek az első sorban!

Bendő továbbra is kis bújós, hajazós :), de már sok mindenben nagyfiúsabb, sokat változott az utóbbi időben.
Pár hete elkezdett egyedül is szerepjátékozni. :) Ő leginkább a szemes autókkal szokott, míg Dödi az állatkáival. Eddig csak odajött hozzánk, amikor játszottunk Dödivel és figyelt, ill. néha-néha ismételgette, amiket mi mondtunk, de most már ő is játszik egyedül is. Ilyenkor meg kell őket zabálni, tologatják, rakosgatják a kis autóikat/állatkáikat és mondják, mondják, mondják...
Amikor elkezdett beszélni, akkor még odafigyelt arra, mit hogyan ejt ki. Akkor. :) Most sokszor még nekem is tolmácsra lenne szükségem hozzá, főleg, amikor affektálva rá is játszik...
Pár egyéni szavával mindig megmosolyogtat minket Papival, most hirtelen csak kettő jut eszembe, az egyik a pattogatott kukorica - "patodatott cica", a másik pedig a velociraptor, ami "pejocini tattor". :) Mostanában kezdte azt is, hogy megszorítja a nyakamat és mondja: "Szejetlek, Mami!", máskor meg odafut hozzám és közli: "Én annyira hijányoztam!" De most hajvágás után többször is előadta, hogy hosszasan vizslatta magát a tükörben, majd közölte: "Szíp vadot!" Nagy dumás, meg kell zabálni.
Nagyon szeret matricázni; imádja a járműveket, autókat; szeret festeni és sokszor kéri, hogy fogjam meg kis ujját és segítsek neki dolgokat megszámolni.
Dödit lesi és utánozza, ha mondom neki, hogy "Ma mész bölcsibe.", akkor az első kérdése mindig az, hogy "Dödi is jön?". Abszolút partnerei már egymásnak a fiúk a játékban, persze az sokszor veszekedésbe és sírásba torkollik, de azért már van, hogy egész sokáig együttműködnek, játszanak együtt.
A kis szerepjátszó :)


2013. október 24., csütörtök

Mostanában... és alkotások

Egész októbert végig betegeskedtük eddig sajnos. Dödi kezdte magas lázzal, még mikor Zsozsó is itt volt. Így szegény Zsozsóval végül nem sokat csavarogtunk, sőt... Egyszer bement a városba vásárolni, egyszer pedig eljutott Gurival és Bendővel a nagy kavicsos tengerpartra. Erről van egy kép is:
Zsozsó volt az első ráadásul, akit nem tudtunk kikísérni a reptérre sem. :(

És azóta is sokat voltunk itthon, vagy a betegeskedés vagy a sok eső miatt. Azt az egy-egy napot viszont, amikor kiszabadultunk, vagy jobban voltuk, nagyon élveztük és sokmindent sikerült el is intézni az utóbbi hetekben, így pl. "téliesítve" lett a kinti játszóház, azaz lemosva bekerült; megírtam a hazaköltözési listát súlyokkal, méretekkel; el tudtam pakolni a nyári cuccok zömét; kimostam a sapkákat, sálakat, meleg cuccokat, ill. sokmindent kimostam már Hubának is, és részben összepakoltam a kórházi cuccomat. Ma végre pedig eljutottam angolra is és kész lett a padlószőnyeg-tisztítós nagytakarítás is, amit szintén Huba miatt terveztem be mostanra.

Szóval mostanában sűrűbben előkerültek a filctollak, festékek és ecsetek, a mozaik-gumik, mint nyáron. Legutóbb például végre sikert arattam a mozaikolással, úgy, hogy előrajzoltam nekik, amit kértek és utána ők ragasztgatták rá a színes mozaikdarabokat, Benőnek még segítettem, de Dödi már egyedül csinálta:
A kis alkotók haját Guri vágta le előző este - főleg Bendő esetében nem kis bravúrral! - szóval ő sem maradt ki az alkotásból és ami az eredményt illeti: azóta sok-sok bókot kapott a fiúk frizurája. :)
Egyik este pedig kénytelen voltam minden dolgomat félretenni és Dödivel - mondjuk úgy terápiás céllal :) - leülni festeni, míg Benő és Papi elmentek vásárolni. Kérte, hogy fessek neki oroszlánt, zebrát és tigrist és a színeket is ő diktálta:
 Mindeközben ő a Földet festette :) - bár korántsem világos még neki bolygónk fogalma, mostanában sokat kérdezgetett arról, hogy hol élnek az állatok, uh próbáltam neki a Földről és a földrészekről mesélni.
És persze amikor Bendő hazaért, ő sem maradhatott ki a festésből, ő ezt alkotta:


2013. október 20., vasárnap

Cukiságok a fiúktól ♥

Ezúttal nem Döditől és Benőtől, hanem Guritól és Benőtől! :D

Egyik este vacsoráztunk, már csak Gurival ültünk az asztalnál, fiúk befejezték a vacsit és szépen játszogattak (érdekes módon este mindig olyan szépen játszanak, mint semmikor máskor a nap folyamán...). Egyszer csak kicsúszott a számon (de tényleg, szinte én is csak hallgattam magamat, annyira gondolkodás nélkül jött ez a sóhaj!):
- Úristen, Papi, mit fogunk mi csinálni három gyerkőccel!?
- Boldogok leszünk - vágta rá Papi azonnal.
♥ :)

Egyik este fürdetésnél, miután Papi kihalászta Benőt és megtörölte, a kismanó odadugta kis orrát Papiéhoz, odadörgölte többször is és közben mondta: - Pisze-pisze.
Megirigyeltem Papit és kérdeztem Bubut, hogy én is kapok-e "pisze-piszét", erre Bubu felegyenesedett, kitárta két kis kezét és úgy mondta:
- Elfogyott a pisze-pisze.
:( :)

Ma reggel mi keltünk először Benővel. Gondoltam kihasználom az alkalmat, hogy kicsit kettesben beszélgessek vele Huba születéséről és az azutáni időkről. Kezdetben, ahogy meséltem neki mondatonként, ismételgette, amiket én mondtam: - Pejsze...., megszületik...., Mami pelenkázza...., szoptatja..., piceji (cipeli)...- kb. így ismételgette. Azután, amikor befejeztem, ő a nappalira mutatott:
- És akkoj itt lesz Huba... És Huba elveszi tőlem a szemes autókat?
:)

2013. október 5., szombat

Huba Buba mosolyog :)

Ma délelőtt bekukkantottunk Hubához. :)
Rávettem Gurit, hogy menjünk el egy 3D/4D ultrahangra egy magánrendelőbe. Ezt azért kértem tőle, mert az otthoni terhesgondozáson Dödinél és Benőnél hathetente láthattam őket és megnyugodhattam, hogy szépen fejlődnek. Itt a 12. és a 20. héten volt egy-egy ultrahang és slussz.
Szóval nem is igazán a mosolyokra, pofira, szem- és szájnyitogatásra voltam kíváncsi - persze kedves adalékok ezek :P - hanem méretekre, elhelyezkedésre, hogy minden rendben van-e a méhlepénnyel. A doktornő mindent megmért, amire kíváncsiak voltunk, de sajnos nem mentette le a CD-re az adatokat. A lényeg - és amire emlékszem :) - hogy minden átlagos, időnek megfelelő, kis törzsének körkerülete pl. 28 cm és kicsit több, mint 2 kg.
Ami vicces, hogy anno Dödivel a 30. héten voltam ilyenen és akkor neki minden mért adata 30. hetinek felelt meg, kivéve a pocakja, amit a gép 32. hetinek írt ki :D, most meg Hubánál minden adat 32. hetinek felel meg, kivéve a buksiját, amit 30. hetinek tippelt a számítógép. Ez mondjuk születés szempontjából nem baj, sőt... :)
Pár képet kimentettem azért a videóból, sok minden persze nem látszik :), különösen, mivel az egyik szeme elé került mindig a köldökzsinór, de azért a mosolyokat kiveszitek talán az első ketttőn :), a harmadikon pedig békésen alszik.



2013. október 4., péntek

Képözön :)

Tegnap tengernyi képet feltöltöttem picasara azokból a fantasztikus :) időkből, amikor Mamáék és Ákosék itt voltak nálunk.
Belinkelgetem az egyes mappákat; Mamáékkal inkább városnézős képek vannak, ezekből nagyon sokat Mama készített, Ákosék gépével több gyerkőcös, "emberábrázolós" kép készült, ezeket elkértem tőlük és fel is tüntettem a picasan, h azok az ő képeik, amiket felváltva készített Zsófi és Ákos.


2013. szeptember 6., péntek

És most puffogni-durrogni fogok egy kicsit...csakazértis!!

Nem, most nem alszom rá egyet, mint eddig tettem! Az eddig volt, próbáltam mindig tiszta lappal indítani, hátha sikerül megszüntetnem a brit egészségüggyel szemben kialakult előítéletemet... Nu, hát mivel így nem értem el eredményt, most KIDÜHÖNGÖM magam, amolyan pálferisen! :P
Szóval a szülésznőtől jövök, a háziorvosi rendelőből (itt uis nem védőnő foglalkozik az állapotos anyukákkal, hanem szülésznő) és ezúttal ismét negatív tapasztalatokkal gazdagodva, uh betelt a pohár, most kiadom magamból az eddigi "lerakódásaimat": negatív tapasztalataimat, aggodalmaimat, félelmeimet az itteni egészségüggyel kapcsolatban. Íme:
Ez volt az ötödik látogatás a terhességem alatt, háromszor a kórházba mentem, kétszer pedig a háziorvosi rendelőbe és minden egyes alkalommal más szülésznővel találkoztam, a két ultrahangot pedig két különböző ultrahangos orvos készítette. Persze nem tudom az otthoni állami ellátással összehasonlítani az ittenit, uis otthon magán szülész-nőgyógyászhoz jártam, de nekem olyan megnyugtató volt, h mindig ugyanaz a személy vizsgált a terhességem során és akkor a szülésre mondhatni kicsit már "összecsiszolódtunk". Itt meg mindig új ember, ill. szülésznő, és természetesen mindig feltesz egy csomó olyan kérdést, amire a válasz megtalálható abban a terhességi füzetben, amit a találkozó elején átnyújtok neki. A legviccesebb, amikor a saját- és a kontakt személyek telefonszámát kérdezik, mert ilyenkor nagyon kedvesen jelzem, hogy fogalmam sincs, de a füzet legelső lapján megtalálja a számokat.
A mostani találkozón a szülésznő azzal indított, hogy leszúrt, miért nem jelentkeztem be. Persze, hogy bejelentkeztem, csak most nem az információs pultnál, hanem a bejáratnál erre a célra létesített érintő képernyős számítógépen, ami tudta is az időpontomat, majd kiírta, h üljek le, szólítanak majd, tehát biztos, h nem csináltam semmit rosszul. No, de jól indult, mivel azt, hogy a gép nem szólított, betudta annak, hogy én csak ülök ott - Őt váratva! - és nem jelentkezek be. Kiderült egyébként, hogy ez a "hibáztatás" csak egy megjelenési formája a bevándorlókkal szembeni előítéletnek, uis a későbbiekben nem kis gúnnyal megkérdezte, hogy igazoltam-e, hogy jogosult vagyok az itteni ellátásokra, mondtam igen, és erre azt is megkérdezte, hogy akkor most kell-e fizetnem vagy sem. Mondtam, h nem, de azért le is ellenőrizhette, mivel betűztem az igazolást a terhességi füzetbe.
A gyakornok lány szerencsére kedvesebben viszonyult hozzám, de sajnos ő meg szegény azon a ponton bukott el, ahol igazából eddig mindenki MINDEN EGYES alkalommal, amikor vért kellett venni tőlem. Otthonról nem igazán vannak ilyen szurkálós élményeim, - Benő születését kivéve; ez ugye egy - otthon mindig közlik, hogy milyen rossz vénáim vannak, de azután döfnek, sikerül, veszik is a vért. Itt meg szurkálnak, kétszer biztos, de van, hogy háromszor, négyszer. Igen, ez utóbbi is megesett, legutóbb a kórházban a nővér 3 próbálkozás után hívta a felettesét, hogy itt van egy lehetetlen eset, ugyan segítsen már vért venni. (Jó, jó, ő volt az egyetlen, akinek sikerült elsőre. :) ) Ez egyébként Southamptonban sem volt másképp, mindig nevettem előre kínosan, h na vajon most hanyadikra sikerül... Találtam egyébként egy pozitív példát, ami ott jobb volt, mint itt!! - mert egyébként az ezekhez hasonló tapasztalatokat már az ott töltött majd egy év alatt elkezdtem gyűjteni - ott legalább mindig ugyanazzal a szülésznővel találkoztam.
A mostani alkalomra egyébként úgy mentem oda, hogy egyetlen kérdésem volt csupán és sajnos úgy jöttem el, hogy nem kaptam rá megnyugtató választ. Otthon pár héttel ezelőtt uis esedékes lett volna a terhességi cukor tesztje, és arra kérdeztem rá, hogy ezt itt nem vizsgálják-e. A válaszokból számomra kiderült, h leginkább fogalma sincs arról, mit kérdezek, vagy elbeszéltünk egymás mellett (?), itt most nem mennék bele részletekbe, de azután nagyjából az volt a válasz, hogy a vizeletben megjelenő cukorból és a baba nagyságából következtetve úgyis elküldenének vizsgálatra, ha ezek bajt jeleznének. No, ezzel két problémám van egyébként: az egyik, h ha ezek jelzik, akkor már tényleg baj van, tehát megelőzésről érintőlegesen sem beszélhetünk, a másik pedig, hogy az mennyire pontosan jelezné a magzat méret megugrását, h kívülről megmérik a hasamat..., m ilyen mondjuk volt, de ultrahangos vizsgálat eddig kétszer volt, utoljára a 20. héten és ha jól látom a füzetben, akkor többet nem is lesz (?).

Nézzünk most egy másik példát:
Terhesség alatt nem ritka a hüvelygomba (bocs, itt ugorjon a köv. fejezetre, aki...), nekem Dödivel is volt egy Southamptonban és most is Hubával itten, korábban. Egyik helyen sem sikerült a brit egészségügy erőivel kikúrálni a dolgot, anno Southamptonból hazarepültem, itt pedig végül, amikor már majd két hete küzdöttem vele, Gurit elküldtem különböző patikákba és letagadtuk, h terhes vok és akkor sikerült 3! hüvelytablettát szerezni - merthogy itt azt gondolják, h terheseknek egy elég és többet nem is szabad..., hát jó, de ha az egy nem hat?!
Kiegészítő kezelésként vagy megelőzésként szerettem volna grépfrútmag-olajat beszerezni itt, - nem sikerült - a háziorvos meg egyenesen közölte, h ő ilyenről még sosem hallott...

Gyerkőc-kezelésekkel kapcsolatos aggodalmaim/tapasztalataim:
- Mindenki egy rendelőbe jár: csecsemő, gyerek, felnőtt, idős, sőt, mi több, aki csak oltásra vár, az is a betegekkel egy légtérben várakozik, legyen az akár egy pici baba is... Hm... (Uh még dilemmázok, h Hubát majd beoltassuk-e, mielőtt hazareptetjük, vagy inkább majd otthon kapja-e meg a két hós oltást.)
- Amikor idejöttünk, nagy naivan próbáltam beszerezni lázcsillapító kúpot. Az orvos majd leharapta a fejemet, h ezt hogy képzelem, uh végül hoztunk otthonról, m én bizony egy lázgörcsre hajlamos gyerkőc és egy olyan másik gyerkőc mellett, akinek ha felmegy a láza, egyből hány, sokkal nyugodtabban létezem, ha a hűtőfürdő és a szájon át beadható gyógyszer mellett egy harmadik megoldás is a kezemben van.
- Kisgyerekeknek nem adnak itt hatóanyagos orrcseppet..., fulladjanak ugye meg...de legalábbis szenvedjenek, mert szerintem a tengervizes orrspray-vel orrot tisztítani ugyan lehet, de duzzanatot lelohasztani nemigen.

Nu, biztos van, ami kimaradt, de most egyelőre kipuffogtam magamat terápiás céllal! :P
Hubával megbeszéltem, hogy a fenti körülmények ellenére ügyesek leszünk és reméljük Papi is segít majd minket a szülésnél, h ez minél inkább megvalósulhasson majd és azért a fenti sorok(kal) v azok ellenére :) próbálom leküzdeni előítéleteimet, például nem olyan régen elolvastam egy nagyon lelkes kivándorolt anyuka lelkesítő beszámolóját az angol egészségügyről!! ;) Még nem hatott, MÉÉÉÉÉG... :)

Pöttyös Huba-lak


2013. szeptember 4., szerda

Papi szemdzsójában :D :D





Raft race - ami lemaradt...

...hogy nagy-nagy köszönet és gratuláció nővérkémnek a hófehérke-ruha megtervezéséért és kivitelezéséért!!!
Vettünk uis vmit Gurinak, de az a fölső kicsit kicsire sikeredett, szúrt, fehér volt és nem volt gallérja...  És akkor Guri annyit mondott, h nem kék és nincs gallérja - hja, kérem, voltak követelmények! :) - és másnapra Ana tervezett egy kéket, gallérostul, fűzővel - h pont jó legyen - és buggyos ujjal - ahogy kell!

És egy kis statisztika: - amely végül szintén a tervezőt dícséri :P - a versenyen végül 4 Hófehérke volt, 3 ffi és egy nő :D, és a többieknek mind bérelt/vásárolt ruhája volt, de egyiknek sem volt gallérja!!!

2013. szeptember 3., kedd

Raft race - tutajos verseny

Úgy esett, hogy Guriék is beneveztek a Monmouth-ból induló tutajos versenyre. Ez egy olyan verseny, ahol minden csapat megépíti a saját kis tutaját, gyűjt pénzt egy kijelölt karitatív célra és a kitűzött nagy napon pedig jó hangulatban - egyesek beöltözve :) - versenyeznek egyet egymással. 49 éve rendezik meg egyébként ezt a versenyt, egyetlen egyszer maradt el, mert akkor nem volt hajózható állapotban a Wye. Idén 70 induló hajó volt, uh kicsit nyúlt a verseny, mi fiúkkal rendesen kipurcantunk a végére, de egyúttal nagyon mókás, kedves nap volt, most kaptok egy kis ízelítőt belőle :P -


Snow White and Severn Dwarfs (jó-jó, 7-ből 5 :P)
 


Ezt a képet nem én lőttem, Guriék egy alvállalkozója készítette.

A nagy csapat - összesítettben másodikak lettek, a saját kategóriájukban (ffi-női vegyes csapat) elsők!!! Gratula nekik! :)
 Voltak csapatok, akik a sebességre mentek rá, voltak, akik pedig a hajót csinosítgatták, hiszen azt is értékelték, ill. megint mások azért vihették el az első díjat, mert ők gyűjtötték a legtöbb pénzt.
Két érdekes hajót lefényképeztem, az elsőt egy család építette barátaikkal, egy templomot formáz a hajó és egy házasulandó párt vitt násznéppel együtt:
 A másikat pedig a légierő építette, ők nyertek egyébként a "szépségverseny" kategóriában:


Hófehérke a saját törpéivel :)

A célnál a fiúk is szórakozhattak kicsit :)


 Végül egy játékra invitállak Titeket! Megtaláljátok az 5 apró különbséget a Hófehérkéken? :D

Ja igen, és majd elfelejtettem nagy büszkén megírni, hogy amíg Papi keményen evezett a dobogós helyért, addig Mami is megmérettetett, hiszen egyedül kellett "leeveznie a négykerekű jobbkormányos hajót" a start helyről a célba, ismeretlen terepen ugye. Sikerült! :P