2013. december 13., péntek

Huba születése - nehezen indult, de csodaszép lett :)

Pajtiknak megírtuk levélben a történteket, Guri is és én is, uh a blog történetében először, engedéllyel, bemásolom ide Papi verzióját is, neki a teljes levelét vágatlanul. Majd meglátjátok miért teszem, muszáj bevágnom. :)
Mindkettőben vannak naturalisztikus elemek, uh ha vki nem..., akkor hagyja ki ezt a bejegyzést - én szóltam! ;)

Saját verzió
Reggel fél 7-kor fájásokra ébredtem. Habár tudtam, h hosszú az út még Hubáig, de gondoltam, biztos, ami biztos, azért, hogy bármikor bemehessünk a kórházba, 8-kor szóltam Gurinak, hogy keljen fel és zuhanyozzon, hogy ha szükséges, akkor tudjunk indulni a kórházba. Mit mondjak, nem járta át a jeges rémület a hírtől, hogy Huba elindult, félálomban közölte, h tegnap már fürdött és a másik oldalára fordult és horpasztott tovább. :) Később felkelt, és ameddig én zuhanyoztam, elment bevásárolni. :)
Persze igaza volt, ugyanis még ebédelni is együtt ebédeltünk Morzsával és a manókkal, majd du. 2 fele indultunk be a kórházba. Addigra egyébként kétszer hívtuk már őket, hogy akkor mennénk, de ők a mért fájási idők alapján (ami persze nálam mit sem jelent...) mindig azt tanácsolták, maradjunk még. Amiért mégis úgy döntöttem, hogy menjünk, az az, hogy tudom, kocsiba ülni horror ilyenkor, tehát döntöttem, itt az idő, m később nem fogok tudni bejutni a kórházba...
Bent ennek megfelelően azzal fogadtak, h minek is jöttünk be, de azért megvizsgáltak, 3cm-re nyitva van már a méhszáj, hát jó, akkor maradjak, bár ők hivatalosan a szülést 4 cm-től számítják - ezt azért hozzá kellett tenni. :)
Ezután teltek-múltak az órák, percre pontosan nem is tudok mindent felidézni és sajnos az elején több negatív élmény is ért, de azután jött a pozitív fordulat és a vége szép lett! :)
Szóval nyüglődtem - ahogy Guri mindig mondja - ülve, sétálva, labdán - és megváltásként vettem egy forró fürdőt, mhogy nagyon szenvedtem a légkonditól, sok-sok rétegben is vacogtam, ezt nagyon nehezen viseltem.
Két mélypontom volt, az egyik, mikor kértem, h most már kicsit légyszi gyorsítsanak a dolgon burokrepesztéssel (előző két szülésemnél mindig ezt tette az orvos és bár beavatkozás, de működött, gyorsult a dolog). Az elején mondták, hogy kérhetem ezt is, ha szeretném, de akkor visszautasították, mondván semmi nem indokolja... Ekkor már nagyon fáradt voltam, kb. este 5-6 fele, (néha el is bóbiskoltam Papi vállán két fájás között), közben volt egy műszakváltás is, ami szintén kicsit megviselt, mert az új szülésznő kevésbé volt szimpi, de mint utóbb kiderült, itt tévedtem, az új szülésznő bíztatott fel, hogy menjek be a szülő-medencébe és végül ez hozta a nem várt fordulatot. :)
Előtte volt azonban a másik mélypontom, itt már komoly önuralomra volt szükségem, h ne akadjak ki teljesen. A műszakváltó szülésznő is megkért, h méregessek pár fájás-időt, meg köztes időt, megtettük hát, (pedig tudtam, hogy nálam nem sok értelme van, m nem szoktak rendeződni, végig össze-vissza, minden lehetséges...) és mivel ténylegesen a vártnak megfelelően nagyobb időközöket mértünk, 4-8 perc között változott, mint pár órával korábban, (akkor 3 percenként volt kb. és ekkor kértem volna a burokrepesztést) amikor a nő ránézett az értékekre, közölte, h akkor most lehet, h hazaküld ?!!? Ha első szülésem lett volna, akkor itt kész lettem volna, de utolsó mentsvárként kértem, előtte vizsgáljon már meg lszi, nézzük meg, mennyire vok nyitva - ekkor a szokásos fordulat, igen, 6 cm, hát akkor már biztos nem engednek el.
És akkor innentől a pozitív rész. Hála Istennek a műszakváltó unszimpi szülésznő, - aki a hazaküldős dumával úgy belopta magát a szívembe :D - bedobta, hogy kipróbálhatnám a szülő-medencét. Mostantól kezdve mindenkinek reklámozni fogom, szuper dolog, a fájásokat is talán egy kicsit tompítja, de főként a köztes időben sokkal könnyebb pihenni, lazítani. Addigra ugyanis már iszonyú nehéznek éreztem a hasamat a gyerkőccel együtt és ezt az érzést teljesen elvette. No, itt még volt pár óra vajúdás, a végén egy szó szerint kidurranó magzatburokkal, meg egy kis intermezzoval, amikor kiszálltam pisilni - na, ezt nem kellett volna! - a légkonditól remegtem és olyan iszonyú fájások jöttek rám, hogy a WC mellett hányó-tálat is igénybe vettem...
A magzatvíz elfolyás után pár fájásssal már jött is a gyerkőc és egészen érdekes és új élmény volt megtapasztalni, hogy CTG gép és vezénylés nélkül hogyan is megy ez, a szülésznő közölte, hogy ő nem szeretne semmit mondani, csináljam, amit a testem diktál. (Csak akkor szólt ugye, amikor Huba fejecskéje már félig kint volt és gátvédelem miatt egy fájásnyi időt várnom kellett.)
És végül így csodálatos élmény volt a vége ezzel (úgy fél 11 körül), meg azzal, ahogy először találkozhattam Hubával, amikor felemeltem a víz felszínére, felsírt ugyan, de a vízben nagyon hamar meg is nyugodott, örömködhettünk egymásnak. :))))


Papi levele
Sziasztok,

köszönjük szépen a sok kedves sort, nagyon sokat jelentenek nekünk.

A Viki már dolgozik egy hős eposzon, de gondoltam én is írok egy pár sort (rövidebb verzió).

Hubát tegnap hazahoztuk, úgyhogy kerek a család. Huba (eddig még) tündéri egy kisbaba, két testvérkéje meg eléggé orrol ránk miatta, de majd megszokják.

Huba szépen eszik, alszik, kakil, pisil, ahogy kell. Irigylésre méltó élete van. Fürdés, olajozás és türülközés közben nem ordít, hanem csak kalimpál és pislog ???? Ilyet se láttam még. Még a két és a négyéves szarkupac is végig hisztizi az egészet (valszeg nekik sem erősségük a napi tisztálkodás, de erről majd később). Viki persze azért aggódik ezen - azon, de nem vészes. Mondhatni idilli harmónia lengi be a lakást.

No de a szülés.... Az mindig nagy móka - kacaj..... Most is az volt.....

Szóval reggel 8-kor Viki már kezdett kicsit noszogatni ezzel - azzal, de (rutinos versenyzőként) nem dőltem be azonnal. Inkább átfordultam tovább aludni. Tudtam én, hogy hosszú nap vár ránk, nem kell minden puskaport reggel ellőni. A tisztálkodást tényleg nem szokásom túlzásba vinni, de azért napi szinten kicsit imitálok valami alibi pancsolást, néha fogmosással megspékelve. Ünnepnapokon esetleg még meg is borotválkozom.

Viszont harmadik fiam születése alkalmából olyan glancba vertem magam: fogmosás (szuper ínyápolós fogkrémmel), hajmosás (kondicionálós samponnal), fürdés (aromás tusfürdővel), borotválkozás utána, arcszesz, izzadásgátló (ez később jól jött) dezodor. Egyszóval kitettem magamért, csak hát ugye nem a kívánt határidővel. Ezt korábban Viki kicsit szóvá is tette egy e-mail keretében. Nyolc helyett délután egyre menetkész is voltam. Viszont frissen, üdén és ápoltan. Akárcsak szívem választottja (ő délre lett menetkész). Így kettő magasságában be is csekkoltunk a Wellness Hotelunk szobájába. Mármint, ha az otthoni szisztémához hasonlítjuk, ami Dödi esetében egy 1,2m széles fa padon egy 3 négyzetméternyi ablak és levegő nélküli előtérben való laza 4 óra egymagammal való szotyizást jelentett. Itt egy akkora lakosztályt kaptunk egyedül (mármint kettesben), mint otthon a lakásunk. Bőr fotellal, jakuzzival (ennek jelentőségét majd gondolom a Viki fogja ismertetni) asztalokkal, rengeteg ablakkal, szóval eddig minden biztatóbban indult mint korábban. Lelövöm a poént, így is maradt. De azért egy két tanulsággal ismét gazdagabb lettem.

Ugye azt már kentem-vágtam, hogy mikor szabad hova nézni, hogy ne lássak olyan dolgot, amit nem lenne muszáj. No Vikinek eddig sosem folyt el a magzatvize (mindig repesztették neki a burkot), hát most igen. Hogy azt ki nevezte el "elfolyt a magzatvíz"-nek azt nem tudom, de biztos nem látott még szülést. Az a test nedv ami kijön az nem "vizecske" és az "elfolyt" se fedi le teljes mértékben a folyamatot ahogy az a dolog távozik. Pláne, ha a kedves anyuka éppen egy kondérban ücsörög (isten igazából éppen jajgat).

Ez a kondérosdi, vagy jakuzzisdi, vagy tudom is én mi, eléggé tréfás dolog. Szóval, ha a kedves delikvens egy kondér mélyén ücsörögve csinálja az egészet, akkor ugye minden ami kijön, ott is marad. Mármint nem egyhelyben, hanem szép változatosan szétterjedve. Valami lebeg, van ami lemerül, vannak oldódó dolgok, szóval elég nehéz nem látni azokat, amiket nem akarsz. És ugye folyamatosan jönnek újjabb meglepik. Munka végeztével, amikor anyuka ölébe kapja a gyerkőcöt pórázon (azaz zsinór még nem elvágva) ott a kondér közepén elég megható, de elég nehéz a többi cuccot a vízben, azaz ekkor már inkább paradicsomléban nem észrevenni.

A másik mókás jelenet az volt, amikor a szülésznő elmagyarázta a Vikinek, mi jött ki belőle utólag. Azaz a méhlepényt ott bájosan elemezgették pár percig, hogy milyen izgi (addig én a kölökkel az ölemben a sarokban álltam, természetesen arccal a fal felé). Majd a végén kérdi a nő hogy haza akarjuk-e vinni, mert van aki hazaviszi. Na ba%+?meg a liberalizmusnak is van határa. Bár hál istennek Viki gyorsan levágta, hogy nem akarok belőle otthon pitét főzni, úgyhogy udvariasan megkérte a spinét, hogy vihederszerű gyorsan takarítsa el és tipli.

Aztán átmentünk a Wellness Hotel Elfekvő részlegébe. Na az a szoba se volt gagyi. Másutt hetven fontot kérnek éjszakánként egy ilyen szobáért.

Hát tömören ennyi.

Guri

8 megjegyzés:

  1. nagyon jó volt olvasni mindkettőtök írását! :)) <3 köszönöm :) pussz

    VálaszTörlés
  2. Bocsi, hogy nem Hubabával és a szüléssel foglalkozom, de számomra olyan hihetetlen meglepetést okozott unokaöcsém írókája, hogy.....!!!!!! Végigkacagtam az egészet, és közben se köpni se nyelni nem tudtam... Majd csak lassan magamhoz térek.
    nnn

    VálaszTörlés
  3. Anna, mi is köszönjük a visszajelzést! :) <3 Ölellek!

    VálaszTörlés
  4. Drága NNN, pontosan ezért tettem közkinccsé engedéllyel! :)

    VálaszTörlés
  5. Ha belegondolok, hogy Zrinyi: A török áfium ellen... c. művéből csak 3-as dolgozatot tudtam írni nb. unokaöcsémnek...
    Köszi VikiMami!
    nnnaki?

    VálaszTörlés
  6. :D :D Lehet, h mégis neki kellett volna írnia?! :P
    p,vmum

    VálaszTörlés
  7. Egyet azért ne felejts el: ahhoz el is kellett volna olvasnia...
    rondanyanya

    VálaszTörlés
  8. Való igaz..., ott a pont! :)
    pz

    VálaszTörlés