2011. november 20., vasárnap

Két szösszenet súly(os) dolgokról

Bendővel sajnos sokkal többet szedtem föl, mint anno Dödivel, de most itten próbáljuk meg a dolog humoros oldalát megragadni (már ha van neki :) :( ).

Döme tegnap kérte, hogy üljek le mellé a játszószőnyegre játszani, és ahogy letérdeltem hozzá, óhatatlanul is szembetűnt a tükörben, hogy bizony kibuggyan a pocakom a gatyó fölött. Meg is jegyeztem hangosan:
-Te jó ég, mekkora a hasam!
Erre Döme felpillantott a játékból, - Ühüm - bólogatott egyetértően - Nad. - tette hozzá a kegyelemdöfést. :D

Egyszer nemrég pedig Benőt szoptattam épp a San Marcoban és akkor is a szoros gatyó fölött kibuggyant egy kis úszógumi darabka, amit Rebi éles szeme egyből kiszúrt (és lévén, hogy anyukájánál ilyet ugye nem láthat ;) ) meg is kérdezte nagy tapintatossággal, hogy:
-Esz mi? :D
(- Husi-musi - válaszoltam neki.)

(Ide meg azt hiszem inkább jobb, hogy épp nincs képem. :)) )

Bendő elindult...

...előrefelé kúszásban. Megint új fejezet kezdődik, vége annak, hogy Benőt úgy nagyjából ott találom, ahol leraktam. Jó, nem megy még turbó sebességgel, de azért ügyesen halad már most is, pedig épphogy csak rájött, hogyan kell.
Tegnap hatalmas nyűgösség volt, uh ma érzékenyre állított anyai szenzorokkal figyeltem, mi lehet vele - uis mostanában többféle lehetséges nyűgösségokozóval is van feltételezhetően dolgunk (úgy mint fogzás, átállás két alvásra, szilárd kaját ide! és mozgásfejlődésbeli dogok), mert gyakoriak a nyűgös napok. /Tegnapi tehát ezúttal könnyen beazonosítható, azon kivételes esetek közé tartozik. :)/
Így éppen azt is elcsíptem, mikor elindult, mert épp azt figyeltem, szegénykém mennyire nyüglődik, h nem éri el a közelében levő dolgokat és akkor hopp, egy kis könyöktámasz, egy kis lábpedál és már meg is volt az áhított játék és pár perc múlva már vígan kúszott erre is, arra is egy kicsit. Meg kellett zabálni, láthatóan nagyon örült neki. :)
(Szilárd kaját ide! témakörben pedig a jelenlegi állás:) )
Azért is figyeltem annyira egyébként, mert szilárd kaját pár napig próbáltam neki adni, de nem nagy sikerrel, uh kicsit feladtam a dolgot, tudván, hogy pár nap múlva hazamegyünk és könnyebb dolgom lesz. Úgy tűnik, hogy eddig ebben az egy dologban van nehezebb dolgom, mint Döme babunál volt. Dödi ugyanis az első kanál almalétől kezdve mindent egyből befalt :), jó, volt, hogy az új íztől elsőre kirázta a hideg, idegen volt neki, de akkor is szépen, ment befelé. Benőt is kirázza a hideg :), és odáig meg is van, hogy szépen tátja a száját, beveszi az első egy-két falatot, kicsit forgatja, azután kiköpi és utána pedig köszöni szépen, részéről ennyi volt.
És vészes farkaséhségről még tényleg nincs is szó, de azért már sokszor megéhezik két órára, uh ha hazamegyünk, intenzíven nekiállunk az evés-tanulásnak :).
(Képet még mindig nem kaptok, lapitopim még mindig nem nyerte vissza teljesen a régi állapotát, de ha hazamegyünk, erre is sort kerítek.)

2011. november 18., péntek

Döme sztori és saját kifejezések

Döme ma reggel sztorizott nekem. :) Ellopta a papucsomat és abban mászkált, majd látom, hogy már csak az egyik van a lábán, kérdeztem tőle, hogy hol van a másik. Erre ő:
- Másit papuss. Maladt. Léptem, utána puff. Maladt mellett csüccs.
No, ezt rakjátok össze! :D Nem lehetetlen, de még van mit finomítani szentem fogalmazásán. :)

Már régóta készülök összeszedni saját kitalált szavait is, íme:
epete = almalé
apili = sapka
táti = játszótér
doi = túró rudi
pepi = tejpép (ez Rebitől ered!)
debi = tejbegríz
(később bővítem majd, ha vmi még eszembe jut)
és van még egy szó, ami ugyan hasonlít az eredetijéhez, de nagyon cukin ejti: töfölön - nu, mi ez? ;)

2011. november 17., csütörtök

Mama, Papa, Vera Grazban, nálunk 2 - Vera dumák :)

Egyik ebédnél Mama már kétségbeesetten fogta a fejét, hogy Vera akkor mit is eszik a leves után, minekután kb. a fél hűtőt felsorolta. Rövid hatásszünet után kibökte a Kisasszony:
- Joghurtot leszek szíves enni.
:D

Egy másik alkalommal ment rendesen a délutáni alvás/pihenés körüli mizéria, mikoris bementem a hálószobába és látom, hogy egyedül Papa húzza a lóbőrt - ez utóbbit hangosan meg is jegyeztem, mire Vera:
- Ja, nem alszik a Papa, csak déémonstráál!
:D

2011. november 16., szerda

Mama, Papa, Vera Grazban, nálunk -

- képekben, itten.
:)

Nohát, máris?!

Úgy esett, hogy még ki sem hevertetek minket és máris megyünk vissza boldogítani Titeket. Bezony! :))))
Jövő 7 elején megyünk, hétfő vagy kedd csomagolástól függően - részletek majd otthon.
VISZLÁT!!! :D