2012. szeptember 27., csütörtök

Bendő miket mond?

Sokmindent mond már kis 15 hónaposunk. Persze a hangutánzó szavakkal kezdte (háp-háp, mú-mú, be-be, csip-csip...), azok közül is a vau volt a legeslegelső, mint Dömének is anno. :)
Neveinket is hamar megtanulta, nem emlékszem pontosan, de talán Dödiét először. Most is ez a legtöbbször kimondott szava. :)

A "nem" is elsők között szerepelt, de hallottam tőle már "igen"-t is, bár ezt azóta fukaron méri. :)
Mostanság igék is kezdenek feltűnni a repertoárban, ilyen pl. a "nyom" és az "elment". Ez utóbbit tökéletesen ejti és minden adandó alkalommal előveszi, pl. ha egy autó elhalad mellettünk, vagy ha mókusles közepette eltűnik szemünk elől a kis rágcsáló. Hallottam már tőle a "mókus elment" egyszerű mondatocskát is, de a mókus azóta "csak" "mo-mo". :)
Újabb szavai közé tartozik még a "sajt" és a "szarka" is és Zsozsó nevét is rögtön az első napon megtanulta.

2012. szeptember 15., szombat

Süni, csiga, zsiráf

Ezeket készítettük első só-liszt gyurmázásunk alkalmával. Kb. két hete voltunk itt, amikor pár napra az esős idő miatt beszorultunk, s akkor gyurmáztam velük életükben előszőr. Benőnek is tetszett, de ő hamarabb megunta, Dödi nagyon lelkesen gyurogatta. :) És szegénykém ma is nagyon lelkesen alkotta újra ugyanezeket :), pedig ma végül nem tudtam vele gyúrni, csak megcsináltuk együtt az alapanyagot.
Kicsit terápiás jelleggel rakom fel most ezen esemény képeit, (simogatom a lelkemet :) ), sajnos betegek vagyunk uis, itthon töltjük a hétvégét, gyógyulgatunk - írok majd erről is, pár nap múlva majd...
Két kép a lelkes alkotócsapatról :)


Egy a süniről :)

És persze tesztelni is kellett, h mennyire szúr a süni! :)

Élvezem egyébként nagyon, hogy végre ilyet is lehet velük csinálni :), mostanában már néha a rajzolásban is partnerek, bár inkább engem rajzoltatnak :), meg lehet mesét olvasni :), meg... :)))
Bendő persze hamarabb elfárad ezekben, és az még nehéz, hogy őt lekössem valamivel, de hagyjon minket is alkotni. Meg megtalálni az időt ezekre, de azért nem lehetetlen, és amikor összejön, az nagy öröm. :)

2012. szeptember 8., szombat

Döme dumák 3.

A közeli játszóteret egy kertek alatti, fákkal, bokrokkal övezett gyalogúton tudjuk elérni. Épp hazafelé tartottunk onnan, amikor a gyalogösvényen egy négus afro-amerikai férfi jött velünk szemben. Miután elhaladt mellettünk, Dödi mondott valamit. Nem értettem, ezért kértem, ismételje meg. Erre ő:
- Semmi, csak egy nagyon-nagyon kék fejű bácsi ment itt.
:)

Szintén játszótérre menet rámutat egy szeder bokorra és örvendezve felkiált:
- Jééééé, szederszörp!
:D :D

Itthon autózik, hallom ahogy az autók mondják egymásnak:
- Menjünk, menjünk, siessünk, húzzuk el a csíkokat!
:)

Ezt pedig a kertben lőttem. "Mami, Mami, szedtem neked virágot!"- szaladt hozzám.

2012. szeptember 4., kedd

Arachnofóbia

Hmmm..., hát nem éppen erről szerettem volna írni a következő bejegyzést, de annyira élénk és fájdalmas :S még az élmény a tegnap éjszakáról, h muszáj megosztanom Veletek.
Éjjel fél 1-kor porszívózásra riadtam fel, sikeresen elaltatott uis Döme olyan 10 óra magasságában.
Rohanok a nappaliba és kérdőre vonom Gurit, h mit porszívózik ilyenkor.
- Nem, Cica, nem akarod tudni, mit porszívóztam - mondja Guri jelentőségteljesen.
Nu, én az ilyen mondatoktól jövök csak igazán lázba - No, mit? - kérdezem.
- Egy hatalmas pókot, akkora volt, hogy azt hittem, be se tudom szívni.
Kiderült, hogy az állítása szerinti 10 cm-es pókot nem merte lecsapni, ezért először próbálkozott a kézi porszívóval, de mivel az rezzenéstelenül csücsült tovább a régi pózban, ezért jött a rendes porszívó.
Kissé szétborzolt idegekkel kértem, hogy kukkantsunk be a gyerekszobába és nézzük meg a gyerekeket. Valamit megérezhettem.
Guri besietett a gyerekszobába, én meg ledermettem, uis a gyerekszoba ajtaja mellett a földön pihent a legnagyobb pók, amit valaha láttam. (Jó, jó, terráriumba lakó madárpók most nem számít!)
- Ott is van egy - visítottam - de Guri "Hol, hol?" kérdésére már nem bírtam felelni. Elborzadva, de egy anyatigris ösztöneit és összpontosítását meghazuttolóan figyeltem, nehogy szem elől tévesszem és besurranjon az alvó gyerekeimhez. Tudtam, h ha szem elől tévesztem, akkor egy percet nem fogok éjjel aludni...
Guri szerncsére aktívabb fél volt, de alábecsülte a pók képességeit és csak egy szimpla eltaposással próbálkozott. Erre pók el...
Jajjveszékeltem rendesen, D mocorgott is kicsit, azután lélegzetvisszafojtva benéztünk elemlámpával a fiókos szekrény alá, ahova berohant. Egy porcikám sem kívánta, hogy lássam ismét, de örültem, hogy még van esélyünk levadászni. G odaadta nekem az elemlámpát, mondta őrizzem a pókot és el a már bevált porszívóért. Hosszúúúúúú másodpercek...., szemezek a pókkal.
Végül volt még egy menekülési kísérlete a csöppségnek, de aztán győzött drága férjemuram! Huhh!
Gyerkőceinknek hálás köszönet, hogy végigaludták az egész vadászatot, elég volt ez alatt az idő alatt magamba lelkierőt önteni...
Ezek után lefekvés előtt a szoba minden zugát végignéztem, mégis szörnyen aludtam. 3-4-szer felkeltem és mindig azonnal végigpásztáztam a környéket, látok-e pókot.

Másnap, azaz ma, amint egy kis lélegzetvételnyi időm maradt, fel a netre és megkerestem, mivel is állunk itten szemben. Háhh, kösz, Nagy-Britanniában és Nyugat-Európa egy-két részén őshonos óriás házipókkal (giant house spider) volt dolgunk. A leírás szerint nem mérgező, nem támad emberre, szóval gyakorlatilag ártalmatlan, (viszont azért megharaphat). Szerény véleményem szerint ilyen méretekkel és ijesztő megjelenéssel nem nevezhetünk vmit ártalmatlannak, még most is érzem ereimben a féllmet és a viszolygást - nem kellemes.
Íme egy kép egy bátor illetőtől, aki vadászat előtt még fényképezőgépet is ragadott.

2012. szeptember 3., hétfő

Pecó

Ahogy ígértem, feltöltök Nektek pár képet a házról és a kertről.
Kezdjük egy alaprajzzal, uis nem szokványos, van a háznak egy saját kis belső udvara és a folyosóknak, meg a szobák összeköttetésének köszönhetően körbejárható. Íme:
  

A bejárat felől a ház és a kert     
A bejárati ajtó balra, vele szemben beépített szekrény, egyenesen pedig a zuhanyfülkés fürdő WC-vel. Itt a csapnál külön jön a hideg és a forró víz. :P

A hálónk egyik és másik fele

Döme és Benő hálója
Gyerekek fürije
A belső udvar
Vendég háló
Nappali
Konyha


2012. szeptember 2., vasárnap

Első lábnyomaink Cardiffban

A beköltözés, berendezkedés, "új élet kezdés" még soha nem ment ilyen flottul. Gurival együtt nagyon sok melónkba került, de (ebből a szempontból ;) ) összeszokott páros lendületével haladtunk. Első hét volt a legkeményebb, ekkor én a napi teendők mellett konyhaszekrényt takarítottam, mosógépet penésztelenítettem, tűzoltásszerűen takarítottam és kipakoltam, kipakoltam, kipakoltam. Amúgy meg minden este voltunk valahol négyesben vásárolni, hol élelmiszert, háztartási cuccokat, hol bútort, hol pedig háztartási eszközöket, gépeket. Tulajdonképpen szerencsém is volt, mert első héten a fiúk is meglepően jól aludtak (persze nagy naivan azt hittem, akkor ez most itt már mindig így fog menni...). Tartott egy hétig :D :(, hozzáteszem. Magam is meglepődtem, hogy tudtam olyan jól haladni, pedig mindig aludtam velük együtt, délután is, esténként is. :D
(Bejött egyébként a lakásválasztás, tetszik a fiúknak, hogy körbejárható, sokszor motoroznak és rohangálnak együtt - én meg tulajdonképpen nem bánom, mert egyrészt fárasztják egymást, másrészt pedig jól jöhet azokon a napokon, amikor egész nap esik az eső és nem tudunk kimenni. Szerencsére a 3 hét alatt eddig egyetlen ilyen nap volt csak.)
Második héten azután részemről lazítottam egy kicsit, de azért még így is bőven akadt teendőm :), és elmondhatjuk, hogy a második hétvége elteltével nagyjából belaktuk a házat. (Persze még mindig akad kicsomagolatlan sporttáska. :)))

A nagy kipakolási láz mellett arra is próbáltam ügyelni, hogy azért megmaradjon a fiúknak a "normál életvitel" is, menjünk sétálni, motorozni, játszótérre, uh majd minden napra jutott ilyesmi is, sőt pár parkba és a bristoli állatkertbe is eljutottunk! :P Hihetetlen, mi? ;)

Old St. Mellons városrészben lakunk - ez Cardiff külső részén található, a belváros kb. 15 perc kocsival - szép zöld környezetben és minden elérhető gyalogosan is, amire csak szükségünk van.

A ház egyik hátulütője egyébként - ami remélhetőleg a későbbiekben csökken majd, hiszen sokáig lakatlan volt, és a természetközeli elhelyezkedéséből fakadhat - hogy sok kis apró "albérlővel" kell megosztani az életterünket. :S Vannak pókok, egyfajta nedvességet kedvelő bogár, meg molylepkék és kedvencünk, a meztelen csiga egy-egy példánya is felbukkan a nappaliban :P, csillogó nyálcsíkot vonva maga után. Dödi meztelenül csiga-bigának hívja őket. :)))

Holnap majd képeket is töltök fel, körbelőttem ma a házat és a kertet is; most a fiúkról kaptok egyet. :)