Éjjel fél 1-kor porszívózásra riadtam fel, sikeresen elaltatott uis Döme olyan 10 óra magasságában.
Rohanok a nappaliba és kérdőre vonom Gurit, h mit porszívózik ilyenkor.
- Nem, Cica, nem akarod tudni, mit porszívóztam - mondja Guri jelentőségteljesen.
Nu, én az ilyen mondatoktól jövök csak igazán lázba - No, mit? - kérdezem.
- Egy hatalmas pókot, akkora volt, hogy azt hittem, be se tudom szívni.
Kiderült, hogy az állítása szerinti 10 cm-es pókot nem merte lecsapni, ezért először próbálkozott a kézi porszívóval, de mivel az rezzenéstelenül csücsült tovább a régi pózban, ezért jött a rendes porszívó.
Kissé szétborzolt idegekkel kértem, hogy kukkantsunk be a gyerekszobába és nézzük meg a gyerekeket. Valamit megérezhettem.
Guri besietett a gyerekszobába, én meg ledermettem, uis a gyerekszoba ajtaja mellett a földön pihent a legnagyobb pók, amit valaha láttam. (Jó, jó, terráriumba lakó madárpók most nem számít!)
- Ott is van egy - visítottam - de Guri "Hol, hol?" kérdésére már nem bírtam felelni. Elborzadva, de egy anyatigris ösztöneit és összpontosítását meghazuttolóan figyeltem, nehogy szem elől tévesszem és besurranjon az alvó gyerekeimhez. Tudtam, h ha szem elől tévesztem, akkor egy percet nem fogok éjjel aludni...
Guri szerncsére aktívabb fél volt, de alábecsülte a pók képességeit és csak egy szimpla eltaposással próbálkozott. Erre pók el...
Jajjveszékeltem rendesen, D mocorgott is kicsit, azután lélegzetvisszafojtva benéztünk elemlámpával a fiókos szekrény alá, ahova berohant. Egy porcikám sem kívánta, hogy lássam ismét, de örültem, hogy még van esélyünk levadászni. G odaadta nekem az elemlámpát, mondta őrizzem a pókot és el a már bevált porszívóért. Hosszúúúúúú másodpercek...., szemezek a pókkal.
Végül volt még egy menekülési kísérlete a csöppségnek, de aztán győzött drága férjemuram! Huhh!
Gyerkőceinknek hálás köszönet, hogy végigaludták az egész vadászatot, elég volt ez alatt az idő alatt magamba lelkierőt önteni...
Ezek után lefekvés előtt a szoba minden zugát végignéztem, mégis szörnyen aludtam. 3-4-szer felkeltem és mindig azonnal végigpásztáztam a környéket, látok-e pókot.
Másnap, azaz ma, amint egy kis lélegzetvételnyi időm maradt, fel a netre és megkerestem, mivel is állunk itten szemben. Háhh, kösz, Nagy-Britanniában és Nyugat-Európa egy-két részén őshonos óriás házipókkal (giant house spider) volt dolgunk. A leírás szerint nem mérgező, nem támad emberre, szóval gyakorlatilag ártalmatlan, (viszont azért megharaphat). Szerény véleményem szerint ilyen méretekkel és ijesztő megjelenéssel nem nevezhetünk vmit ártalmatlannak, még most is érzem ereimben a féllmet és a viszolygást - nem kellemes.
Íme egy kép egy bátor illetőtől, aki vadászat előtt még fényképezőgépet is ragadott.
HHHHHHHőőőőősök! Az kinek a keze ott? A Gurié? Igaz, az övé pici, nőies kéz. Esetleg a háziúré? az övé jó nagy mancs, amihez képest ez az ártalmatlan jószág tényleg dög nagy? Phuuu, azért együtt érzek veled. A férjed meg egy Gladiátor! Még az oroszlánokkal is szembe száll/na értetek.
VálaszTörlésnnn
P.S.1. Vietnam Cardiffhoz mérve élőlény mentes övezetnek tűnik.
P.S.2. Én is megnéztem a Giant-et a Brehm-ben, azt írja, hogy kedvenc kajája a porzsák és a por, a porszívóból való távozása után mérete a beérkezésinek általában a 10-15-szöröse. Rossz esetben a százszorosat is elérheti... Hmmmm.
P.S.3. Egyes - tudományosan megalapozott - babonák szerint a pókot megölni rosszat jelent...Hmmmm.
Hááát, igen, a házhoz házipók jár!
VálaszTörlésEddig csak az ún. lakási pókhoz voltatok szokva, ami bár kisebb, ugyanolyan ronda. Vietnamban valószínű igazi csemegének számít.
NNN, írtam, hogy nem saját kép, hanem netről szedtem, nem ismerjük a bátor illetőt.
VálaszTörlésHát igen, ezt nővérkém is írta, hogy visszasírom még a kisméretű csótányokat. (Bár jelzem, ott nem olyan kicsik ám!:P)
PS2 csak vicc, ugye??? Amúgy zsák nélküli a porszívó, a műanyagon már csak nem rágja át magát. :) Cső vége meg leragasztva.
Nem vok babonás szerncsére, én sem szeretem egyébként megölni az élőlényeket, a meztelen csigákat egy papírral kitessékelem, de ezt a borzalmat meg nem közelítem, ha lehet!!
Zsebi, azért a Vereckén nem voltak ekkora pókok, de valóban, ott sem lopták be magukat a szívembe...