2015. december 6., vasárnap
2015. szeptember 29., kedd
Dödi és a rajzolás
Fú, de régen készülök már erre a bejegyzésre! :)
A történet szálai 1 évvel ezelőttre vezetnek vissza, amikor is Dödi elkezdett oviba járni. Akkor szembesült azzal, hogy a csoporttársai már tudnak rajzolni, ő meg nemigazán. Ha leültünk együtt, akkor szép rafináltan MINDIG :) rávett, hogy rajzoljak neki valamit. És addig nem zavarta, hogy ő nem tud, amíg meg nem látta a folyosón a falon a többiek rajzát. A kudarcélmény miatt nem is volt hajlandó ceruzát/ zsírkrétát/ filctollat ragadni az oviban.
Akkor még nem volt rajtunk nagy nyomás szerencsére (csak most tapasztaljuk meg együtt ezt az őrületet, ami az iskolára felkészítés címén vesz körbe minket... pedig még csak készülünk az iskolára, ott sem vagyunk még... khm.) És egy kicsit személyes sikert is látok benne, hogy elkezdett rajzolni és mindegy is, hogy így van-e, én ettől boldog vagyok és szeretném megosztani Veletek. :) Szóval még a cardiffi rajzkurzuson tanultam, hogy a vízfesték legfontosabb alkotórésze a VÍZ. Az határozza meg az árnyalatokat, a színek telítettségét. Eszembe jutott, hogy ennek megtapasztalására hogyan festettünk, milyen technikával dolgoztunk: először csak vízzel "festettük" le a kívánt formát, majd szinte csak épphogy hozzáérve a festékes ecsettel "futtattuk körbe" a színeket a formán belül. Jó móka volt nekem is, hatalmas élmény, és mivel Dödit még leginkább a festés érdekelte, nyomtattam neki egy A4-es méretű levelet, megmutattam neki a technikát és figyeltem, ő élvezi-e. Neki is nagyon bejött, volt sikerélménye, egy ültő helyében megfestett 10 levelet - egyet be is vitt a kedvenc óvónénijének :) - és ez már elég volt ahhoz, hogy azután az oviban is ceruzát ragadjon és elinduljon a rajztanulás útján. Először kis haverjaival rajzolt együtt, volt, hogy ő csak az utat rajzolta meg és az ikrek meg rárajzolták az autókat.
Most már nincs mit szégyenkeznie, a vonalvezetése és a témaválasztásai ugyan megmutatják, hogy kisfiú rajzáról van szó, de mondhatjuk, hogy behozta a lemaradását, életkorának megfelelően rajzol.
Büszke vagyok nagyon a teljesítményére és a rajzfejlődési útjára is, lefényképeztem egy-két rajzát, hogy lássátok Ti is azokat, illetve a fejlődést is.
Napra pontosan nem tudom, mikor ragadott ceruzát, de 2014 év vége felé jártunk már, október-november környéke volt, úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy Karácsonykor már az ő rajza is kint volt a faliújságon a többieké között. Persze, hogy az összes fa közül ez tetszett nekem a legjobban ;), figyeljétek meg, hogy a fényfüzérnek kapcsolója is van a bal alsó sarokban. :) (A figurának, aki természetesen Ő maga, még csak szemei vannak az arcán és nincsenek kezei.)
2015 januári kép is életem egyik felejthetetlen élménye, bekeretezve lóg a falon, az oviban rajzolta nekem és a címe, hogy "Virágot szedek Maminak". <3 (Itt már részletesebb a figura, van keze, haja, szája, köldöke :) )
Szintén 2015-ös év eleji a "Süsü, a sárkány" képe, ami egy akkori ovis csoportos színházi élménye lerajzolva. Kicsit dínós a Süsü :), de szerintem zseniális, az emberkéjének (királyfi) pedig az eddigieken felül már orra is van és már valamiféle kezdetleges mozgás is megjelenik a képen.
A következő focis képet talán tavasszal készíthette, itt én rajzoltam meg neki a kaput, meg a félpálya jelzést, azokra megkért. Nagyon tetszik nekem az a technika, ahogy a játékosokat felöltöztette és itt már jól láthatóan ábrázolja a mozgást is. (Bocs, h kiemelem ezeket a fejlődési állomásokat, de annyira élvezem! :P) Ez is kikerült a gyerekszobába, olyan jó színes és vidám! <3) (Erről jutott eszembe egy sztori - nemrég rajzoltunk Dödivel együtt ketten egy gigantikus dínós képet, vagy négy lapot ragasztott egymás mellé Dödi és arra alkottunk, azután másnap fel is páncélozta és felfegyverezte a dínókat úgy, ahogy egy könyvben látta és akkor mondtam neki, hogy ez így már kevésbé tetszik nekem és nem szeretném kirakni a falra. Erre ő: "Tudod mit, Mami - a nappaliban ültünk épp - ez itt a ti szobátok, azt raktok ki, amit akartok, a másik pedig a mi szobánk, oda azt rakunk ki, amit mi szeretnénk." Végül is igazat adtam neki, de psszt, meg ne mondjátok szentemnek, h nincs kirakva, hála Istennek elfelejtkezett róla. :) )
Apák napjára (2015 március) Papit is megörvendeztette egy rajzzal :), ahogy együtt horgásznak, természetesen ennek is a falon a helye, most hétvégén vettem neki keretet. (Már kézfeje és lábfeje és füle! is van Dödinek, meg Papinak is!) Jókat nevetünk Gurival azon, hogy a horgászbot zsinórja nem ér bele a vízbe. :) Érdekes még, hogy Döme botját is Guri fogja.
Májusi ez a méhecskés kép, amit a Csúcshegyen rajzolt Dödi, imádom, színes, vidám, mozgalmas, újszerű napábrázolással. :) <3
És végül biggyesztek ide egyet, ami ki fog lógni a sorból, de azért nem hagynám le, mert érdekes. Nem írom most le a csínytevést sem, amit Dödi tett a múlt héten, de tény, hogy meglepett minket és két nap egymás után is leültünk vele beszélgetni és próbáltuk megtudni tőle, hogy miért tette, illetve beszélni vele, hogy hogyan lehetett volna ezt másképp megoldani. Nyilvánvalóan felkavarta a beszélgetés - és egyébként is most valami "elromlott" a kis világában: az, hogy új csoportba került vagy elmentek a kispajtásai vagy az iskola emlegetése... nem tudjuk... - és ezt ki is adta ebben a rajzban. Tulajdonképpen örülhetünk neki, mert nem mondjuk Bubut püfölte helyette, de elég szép mintapéldáját láthattam annak, amit nemrég egy rajzelemzős tanfolyamon tanultam. Amikor megláttam, mit rajzol, odaültem mellé és elkezdtem kérdezgetni, hogy mit rajzol, mi van a képen, meséljen róla. Tűz és láva folyik ki a fából és két állatot körbevesz (a harmadik megmenekült) és mondta, hogy ne aggódjak, a másik két állat is ki fog tudni majd jutni onnan, meg is mutatta, hogy hol pontosan. A beszélgetés előrehaladtával egyre biztosabbá vált ebben egyébként. Értelmezéssel most nem szolgálok, illetve azt hiszem írtam eleget eddig. :) Íme a kép:
No, mindent nem mutattam meg Nektek és nem is tudok, de úgy vélem, ezek voltak a rajzfejlődésének legfontosabb sarokkövei, dínók, meg sárkányok hiányoznak még a felsorolásból, azokat nagyon sokszor rajzol, de most nem fényképeztem olyat, legközelebb majd azokkal indítok! ;)
És végül is nem az a lényeg, hogy hány éves korában kezdett el rajzolni, vagy hogy milyen szinten rajzol, hanem, hogy mindezt örömmel teszi, sokszor magától is leül és alkot és élvezi!! :)
A történet szálai 1 évvel ezelőttre vezetnek vissza, amikor is Dödi elkezdett oviba járni. Akkor szembesült azzal, hogy a csoporttársai már tudnak rajzolni, ő meg nemigazán. Ha leültünk együtt, akkor szép rafináltan MINDIG :) rávett, hogy rajzoljak neki valamit. És addig nem zavarta, hogy ő nem tud, amíg meg nem látta a folyosón a falon a többiek rajzát. A kudarcélmény miatt nem is volt hajlandó ceruzát/ zsírkrétát/ filctollat ragadni az oviban.
Akkor még nem volt rajtunk nagy nyomás szerencsére (csak most tapasztaljuk meg együtt ezt az őrületet, ami az iskolára felkészítés címén vesz körbe minket... pedig még csak készülünk az iskolára, ott sem vagyunk még... khm.) És egy kicsit személyes sikert is látok benne, hogy elkezdett rajzolni és mindegy is, hogy így van-e, én ettől boldog vagyok és szeretném megosztani Veletek. :) Szóval még a cardiffi rajzkurzuson tanultam, hogy a vízfesték legfontosabb alkotórésze a VÍZ. Az határozza meg az árnyalatokat, a színek telítettségét. Eszembe jutott, hogy ennek megtapasztalására hogyan festettünk, milyen technikával dolgoztunk: először csak vízzel "festettük" le a kívánt formát, majd szinte csak épphogy hozzáérve a festékes ecsettel "futtattuk körbe" a színeket a formán belül. Jó móka volt nekem is, hatalmas élmény, és mivel Dödit még leginkább a festés érdekelte, nyomtattam neki egy A4-es méretű levelet, megmutattam neki a technikát és figyeltem, ő élvezi-e. Neki is nagyon bejött, volt sikerélménye, egy ültő helyében megfestett 10 levelet - egyet be is vitt a kedvenc óvónénijének :) - és ez már elég volt ahhoz, hogy azután az oviban is ceruzát ragadjon és elinduljon a rajztanulás útján. Először kis haverjaival rajzolt együtt, volt, hogy ő csak az utat rajzolta meg és az ikrek meg rárajzolták az autókat.
Most már nincs mit szégyenkeznie, a vonalvezetése és a témaválasztásai ugyan megmutatják, hogy kisfiú rajzáról van szó, de mondhatjuk, hogy behozta a lemaradását, életkorának megfelelően rajzol.
Büszke vagyok nagyon a teljesítményére és a rajzfejlődési útjára is, lefényképeztem egy-két rajzát, hogy lássátok Ti is azokat, illetve a fejlődést is.
Napra pontosan nem tudom, mikor ragadott ceruzát, de 2014 év vége felé jártunk már, október-november környéke volt, úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy Karácsonykor már az ő rajza is kint volt a faliújságon a többieké között. Persze, hogy az összes fa közül ez tetszett nekem a legjobban ;), figyeljétek meg, hogy a fényfüzérnek kapcsolója is van a bal alsó sarokban. :) (A figurának, aki természetesen Ő maga, még csak szemei vannak az arcán és nincsenek kezei.)
2015 januári kép is életem egyik felejthetetlen élménye, bekeretezve lóg a falon, az oviban rajzolta nekem és a címe, hogy "Virágot szedek Maminak". <3 (Itt már részletesebb a figura, van keze, haja, szája, köldöke :) )
Szintén 2015-ös év eleji a "Süsü, a sárkány" képe, ami egy akkori ovis csoportos színházi élménye lerajzolva. Kicsit dínós a Süsü :), de szerintem zseniális, az emberkéjének (királyfi) pedig az eddigieken felül már orra is van és már valamiféle kezdetleges mozgás is megjelenik a képen.
A következő focis képet talán tavasszal készíthette, itt én rajzoltam meg neki a kaput, meg a félpálya jelzést, azokra megkért. Nagyon tetszik nekem az a technika, ahogy a játékosokat felöltöztette és itt már jól láthatóan ábrázolja a mozgást is. (Bocs, h kiemelem ezeket a fejlődési állomásokat, de annyira élvezem! :P) Ez is kikerült a gyerekszobába, olyan jó színes és vidám! <3) (Erről jutott eszembe egy sztori - nemrég rajzoltunk Dödivel együtt ketten egy gigantikus dínós képet, vagy négy lapot ragasztott egymás mellé Dödi és arra alkottunk, azután másnap fel is páncélozta és felfegyverezte a dínókat úgy, ahogy egy könyvben látta és akkor mondtam neki, hogy ez így már kevésbé tetszik nekem és nem szeretném kirakni a falra. Erre ő: "Tudod mit, Mami - a nappaliban ültünk épp - ez itt a ti szobátok, azt raktok ki, amit akartok, a másik pedig a mi szobánk, oda azt rakunk ki, amit mi szeretnénk." Végül is igazat adtam neki, de psszt, meg ne mondjátok szentemnek, h nincs kirakva, hála Istennek elfelejtkezett róla. :) )
Apák napjára (2015 március) Papit is megörvendeztette egy rajzzal :), ahogy együtt horgásznak, természetesen ennek is a falon a helye, most hétvégén vettem neki keretet. (Már kézfeje és lábfeje és füle! is van Dödinek, meg Papinak is!) Jókat nevetünk Gurival azon, hogy a horgászbot zsinórja nem ér bele a vízbe. :) Érdekes még, hogy Döme botját is Guri fogja.
Májusi ez a méhecskés kép, amit a Csúcshegyen rajzolt Dödi, imádom, színes, vidám, mozgalmas, újszerű napábrázolással. :) <3
És végül biggyesztek ide egyet, ami ki fog lógni a sorból, de azért nem hagynám le, mert érdekes. Nem írom most le a csínytevést sem, amit Dödi tett a múlt héten, de tény, hogy meglepett minket és két nap egymás után is leültünk vele beszélgetni és próbáltuk megtudni tőle, hogy miért tette, illetve beszélni vele, hogy hogyan lehetett volna ezt másképp megoldani. Nyilvánvalóan felkavarta a beszélgetés - és egyébként is most valami "elromlott" a kis világában: az, hogy új csoportba került vagy elmentek a kispajtásai vagy az iskola emlegetése... nem tudjuk... - és ezt ki is adta ebben a rajzban. Tulajdonképpen örülhetünk neki, mert nem mondjuk Bubut püfölte helyette, de elég szép mintapéldáját láthattam annak, amit nemrég egy rajzelemzős tanfolyamon tanultam. Amikor megláttam, mit rajzol, odaültem mellé és elkezdtem kérdezgetni, hogy mit rajzol, mi van a képen, meséljen róla. Tűz és láva folyik ki a fából és két állatot körbevesz (a harmadik megmenekült) és mondta, hogy ne aggódjak, a másik két állat is ki fog tudni majd jutni onnan, meg is mutatta, hogy hol pontosan. A beszélgetés előrehaladtával egyre biztosabbá vált ebben egyébként. Értelmezéssel most nem szolgálok, illetve azt hiszem írtam eleget eddig. :) Íme a kép:
No, mindent nem mutattam meg Nektek és nem is tudok, de úgy vélem, ezek voltak a rajzfejlődésének legfontosabb sarokkövei, dínók, meg sárkányok hiányoznak még a felsorolásból, azokat nagyon sokszor rajzol, de most nem fényképeztem olyat, legközelebb majd azokkal indítok! ;)
És végül is nem az a lényeg, hogy hány éves korában kezdett el rajzolni, vagy hogy milyen szinten rajzol, hanem, hogy mindezt örömmel teszi, sokszor magától is leül és alkot és élvezi!! :)
2015. augusztus 18., kedd
Közben eltelt 3 év...- képek
Ákos készített képeket Bubu lovaglós szülinapján és Zsófi elküldte a napokban a picasas linket. Ahogy nézegettem a képeket, az egyiknél beugrott egy 3 évvel korábbi, 2012 nyári, amit szintén Ákos vagy Zsófi készített. Íme:
2015. július 14., kedd
2015. május 28., csütörtök
Gyógyító képek
Nehéz napokon túl, uh pihenésképpen, feltöltődésképpen rendezgettem kicsit a képeket. Felkerültek picasara a karácsonyi képek is. És a fiúkról párat ide is felteszek az utóbbi időkből:
2015. május 21., csütörtök
Szörnyeteg csípése és kipurcantam
Facebookon már megkaptam kommentben többektől is, hogy velünk mindig történik valami borzalom. Az ijedtség után persze mindig kiderül, hogy azért egyik sem kirívó eset, ez vagy az megtörtént más családban is. Itt van viszont a kutya elásva: ez megtörténik ebben a családban, az megtörténik abban a családban, NÁLUNK meg, MINDEGYIK! Kivagyok és szeretnék végre átlagos család lenni, ahol történik néha egy kis ez, néha meg egy kis az. Néha.
Na, mondjuk ne panaszkodjak, végre a két nagy járt 3 hetet egyhuzamban oviba!!! (Az évben először! :P) Persze azért Hubival ezalatt küzdöttünk takonykórral (azt már szinte észre sem vesszük), meg a 3 napos lázzal (na, az nem volt azért leányálom!).
Szóval, most hogy Guri az eddigi leghosszabb távollétét tölti kint Cardiffban, amíg a manók jártak oviba, addig kifejezetten jól bírtam, nagy energiával indultam neki ennek a 2,5 hétnek és élveztem, hogy kézben tartom a dolgokat. No, igen, csak azután hívott, hogy hazajön majd 4 napra, majd megint el, szóval majd egy hónapot leszünk nélküle... és csak ezután jöttek a már fent említettek. Uh összességében ma egy dolgot érzek: elfáradtam.
Az elmúlt pár napon pedig Bubuka szeme miatt aggódhattam, éjjel megcsípte egy szúnyog és csúnyán feldagadt, illetve annyit vakarta, h sajnos be is gyulladt neki. Most már szépen gyógyul szerencsére. Íme, képekben:
Na, mondjuk ne panaszkodjak, végre a két nagy járt 3 hetet egyhuzamban oviba!!! (Az évben először! :P) Persze azért Hubival ezalatt küzdöttünk takonykórral (azt már szinte észre sem vesszük), meg a 3 napos lázzal (na, az nem volt azért leányálom!).
Szóval, most hogy Guri az eddigi leghosszabb távollétét tölti kint Cardiffban, amíg a manók jártak oviba, addig kifejezetten jól bírtam, nagy energiával indultam neki ennek a 2,5 hétnek és élveztem, hogy kézben tartom a dolgokat. No, igen, csak azután hívott, hogy hazajön majd 4 napra, majd megint el, szóval majd egy hónapot leszünk nélküle... és csak ezután jöttek a már fent említettek. Uh összességében ma egy dolgot érzek: elfáradtam.
Az elmúlt pár napon pedig Bubuka szeme miatt aggódhattam, éjjel megcsípte egy szúnyog és csúnyán feldagadt, illetve annyit vakarta, h sajnos be is gyulladt neki. Most már szépen gyógyul szerencsére. Íme, képekben:
| Első nap |
| Másnap reggel |
| Kezelésre várva |
2015. január 26., hétfő
"Mami, ezt le szeretnéd fényképezni?" - Papinak és majdani "hatvenes" Maminak ajánlva
Tegnap este kérdezte ezt tőlem Benő, amikor a nagyokkal bevackoltuk magunkat az ágyba meseolvasásra és Hubi is odajött, befurakodott a nagyok közé, forgatta a fejecskéjét, hol Dödire nézett, hol Bubura és ragyogott az örömtől, hogy akkor most ő is be van vonva a "nagyok dolgába". Annyira édesek voltak, ahogy ültek ott hárman egymás mellett és mindegyiknek fülig ért a szája. Nem fényképeztem le, mert nem akartam megtörni a pillanat varázsát, de itt megörökítem, mert még "hatven" évesen is szeretnék emlékezni rá. (Nagypapám mondta így életkorát, mikor belépett a hetedik x-be. :) )
Nagyon kedves pillanatok ezek, amikor örülnek egymásnak, vagy simogatják, puszilgatják egymást vagy beszélgetnek/játszanak egymással. Hubi mutogatta a könyvben a pókot és magyarázott: "Ba-ba-ba-baaa...", majd amikor abbahagyta és el akart mászni, Dödi visszahívta: "Gyere, Hubi, olvasd és mondd, hogy "Ba-ba-ba-baaa"!"
(És külön élmény volt nekem, hogy tegnap este verses meséket választottak a fiúk mindketten, nem képeket, nem dinókat, nem autókat, hanem VERSEKET!! :) Elolvadtam...)
Másik ilyen "pillantacsillag-éményem" (Mosolyka után szabadon :) ) amikor sétákból jövünk föl a lépcsőn és egy általuk kifejlesztett játékot játszanak. Mindjárt a játékot is leírom, de ne szaladjunk így előre.
Nem vagyok oda érte, hogy a fiúk állandóan versengenek. Persze megszokhatnám, mert így lesz ez, nincsenek e téren illúzióim. :) Hangot adtam azért nemtetszésemnek többször is, ők viszont persze nem voltak hajlandóak lemondani a versenyzésről és amennyire kicsik, annyira zseniális kompromisszumot alkottak a játékukkal. Az első ölelést kap, a második simogatást, az utolsó pedig birkapecsétet, és mivel ez rossz :), ezért még egy puszit is. E pillanattól kezdve boldogan térünk haza a sétákról, vagy indulunk el, mert minden helyezett ilyen fantasztikus jutalmakat (ill. büntetést :) ) kap és a versenyzés izgalmától sincsenek megfosztva a fiúk. Hát nem zseniálisak? ;)
Nagyon kedves pillanatok ezek, amikor örülnek egymásnak, vagy simogatják, puszilgatják egymást vagy beszélgetnek/játszanak egymással. Hubi mutogatta a könyvben a pókot és magyarázott: "Ba-ba-ba-baaa...", majd amikor abbahagyta és el akart mászni, Dödi visszahívta: "Gyere, Hubi, olvasd és mondd, hogy "Ba-ba-ba-baaa"!"
(És külön élmény volt nekem, hogy tegnap este verses meséket választottak a fiúk mindketten, nem képeket, nem dinókat, nem autókat, hanem VERSEKET!! :) Elolvadtam...)
Másik ilyen "pillantacsillag-éményem" (Mosolyka után szabadon :) ) amikor sétákból jövünk föl a lépcsőn és egy általuk kifejlesztett játékot játszanak. Mindjárt a játékot is leírom, de ne szaladjunk így előre.
Nem vagyok oda érte, hogy a fiúk állandóan versengenek. Persze megszokhatnám, mert így lesz ez, nincsenek e téren illúzióim. :) Hangot adtam azért nemtetszésemnek többször is, ők viszont persze nem voltak hajlandóak lemondani a versenyzésről és amennyire kicsik, annyira zseniális kompromisszumot alkottak a játékukkal. Az első ölelést kap, a második simogatást, az utolsó pedig birkapecsétet, és mivel ez rossz :), ezért még egy puszit is. E pillanattól kezdve boldogan térünk haza a sétákról, vagy indulunk el, mert minden helyezett ilyen fantasztikus jutalmakat (ill. büntetést :) ) kap és a versenyzés izgalmától sincsenek megfosztva a fiúk. Hát nem zseniálisak? ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

