Fú, de régen készülök már erre a bejegyzésre! :)
A történet szálai 1 évvel ezelőttre vezetnek vissza, amikor is Dödi elkezdett oviba járni. Akkor szembesült azzal, hogy a csoporttársai már tudnak rajzolni, ő meg nemigazán. Ha leültünk együtt, akkor szép rafináltan MINDIG :) rávett, hogy rajzoljak neki valamit. És addig nem zavarta, hogy ő nem tud, amíg meg nem látta a folyosón a falon a többiek rajzát. A kudarcélmény miatt nem is volt hajlandó ceruzát/ zsírkrétát/ filctollat ragadni az oviban.
Akkor még nem volt rajtunk nagy nyomás szerencsére (csak most tapasztaljuk meg együtt ezt az őrületet, ami az iskolára felkészítés címén vesz körbe minket... pedig még csak készülünk az iskolára, ott sem vagyunk még... khm.) És egy kicsit személyes sikert is látok benne, hogy elkezdett rajzolni és mindegy is, hogy így van-e, én ettől boldog vagyok és szeretném megosztani Veletek. :) Szóval még a cardiffi rajzkurzuson tanultam, hogy a vízfesték legfontosabb alkotórésze a VÍZ. Az határozza meg az árnyalatokat, a színek telítettségét. Eszembe jutott, hogy ennek megtapasztalására hogyan festettünk, milyen technikával dolgoztunk: először csak vízzel "festettük" le a kívánt formát, majd szinte csak épphogy hozzáérve a festékes ecsettel "futtattuk körbe" a színeket a formán belül. Jó móka volt nekem is, hatalmas élmény, és mivel Dödit még leginkább a festés érdekelte, nyomtattam neki egy A4-es méretű levelet, megmutattam neki a technikát és figyeltem, ő élvezi-e. Neki is nagyon bejött, volt sikerélménye, egy ültő helyében megfestett 10 levelet - egyet be is vitt a kedvenc óvónénijének :) - és ez már elég volt ahhoz, hogy azután az oviban is ceruzát ragadjon és elinduljon a rajztanulás útján. Először kis haverjaival rajzolt együtt, volt, hogy ő csak az utat rajzolta meg és az ikrek meg rárajzolták az autókat.
Most már nincs mit szégyenkeznie, a vonalvezetése és a témaválasztásai ugyan megmutatják, hogy kisfiú rajzáról van szó, de mondhatjuk, hogy behozta a lemaradását, életkorának megfelelően rajzol.
Büszke vagyok nagyon a teljesítményére és a rajzfejlődési útjára is, lefényképeztem egy-két rajzát, hogy lássátok Ti is azokat, illetve a fejlődést is.
Napra pontosan nem tudom, mikor ragadott ceruzát, de 2014 év vége felé jártunk már, október-november környéke volt, úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy Karácsonykor már az ő rajza is kint volt a faliújságon a többieké között. Persze, hogy az összes fa közül ez tetszett nekem a legjobban ;), figyeljétek meg, hogy a fényfüzérnek kapcsolója is van a bal alsó sarokban. :) (A figurának, aki természetesen Ő maga, még csak szemei vannak az arcán és nincsenek kezei.)
2015 januári kép is életem egyik felejthetetlen élménye, bekeretezve lóg a falon, az oviban rajzolta nekem és a címe, hogy "Virágot szedek Maminak". <3 (Itt már részletesebb a figura, van keze, haja, szája, köldöke :) )
Szintén 2015-ös év eleji a "Süsü, a sárkány" képe, ami egy akkori ovis csoportos színházi élménye lerajzolva. Kicsit dínós a Süsü :), de szerintem zseniális, az emberkéjének (királyfi) pedig az eddigieken felül már orra is van és már valamiféle kezdetleges mozgás is megjelenik a képen.
A következő focis képet talán tavasszal készíthette, itt én rajzoltam meg neki a kaput, meg a félpálya jelzést, azokra megkért. Nagyon tetszik nekem az a technika, ahogy a játékosokat felöltöztette és itt már jól láthatóan ábrázolja a mozgást is. (Bocs, h kiemelem ezeket a fejlődési állomásokat, de annyira élvezem! :P) Ez is kikerült a gyerekszobába, olyan jó színes és vidám! <3) (Erről jutott eszembe egy sztori - nemrég rajzoltunk Dödivel együtt ketten egy gigantikus dínós képet, vagy négy lapot ragasztott egymás mellé Dödi és arra alkottunk, azután másnap fel is páncélozta és felfegyverezte a dínókat úgy, ahogy egy könyvben látta és akkor mondtam neki, hogy ez így már kevésbé tetszik nekem és nem szeretném kirakni a falra. Erre ő: "Tudod mit, Mami - a nappaliban ültünk épp - ez itt a ti szobátok, azt raktok ki, amit akartok, a másik pedig a mi szobánk, oda azt rakunk ki, amit mi szeretnénk." Végül is igazat adtam neki, de psszt, meg ne mondjátok szentemnek, h nincs kirakva, hála Istennek elfelejtkezett róla. :) )
Apák napjára (2015 március) Papit is megörvendeztette egy rajzzal :), ahogy együtt horgásznak, természetesen ennek is a falon a helye, most hétvégén vettem neki keretet. (Már kézfeje és lábfeje és füle! is van Dödinek, meg Papinak is!) Jókat nevetünk Gurival azon, hogy a horgászbot zsinórja nem ér bele a vízbe. :) Érdekes még, hogy Döme botját is Guri fogja.
Májusi ez a méhecskés kép, amit a Csúcshegyen rajzolt Dödi, imádom, színes, vidám, mozgalmas, újszerű napábrázolással. :) <3
És végül biggyesztek ide egyet, ami ki fog lógni a sorból, de azért nem hagynám le, mert érdekes. Nem írom most le a csínytevést sem, amit Dödi tett a múlt héten, de tény, hogy meglepett minket és két nap egymás után is leültünk vele beszélgetni és próbáltuk megtudni tőle, hogy miért tette, illetve beszélni vele, hogy hogyan lehetett volna ezt másképp megoldani. Nyilvánvalóan felkavarta a beszélgetés - és egyébként is most valami "elromlott" a kis világában: az, hogy új csoportba került vagy elmentek a kispajtásai vagy az iskola emlegetése... nem tudjuk... - és ezt ki is adta ebben a rajzban. Tulajdonképpen örülhetünk neki, mert nem mondjuk Bubut püfölte helyette, de elég szép mintapéldáját láthattam annak, amit nemrég egy rajzelemzős tanfolyamon tanultam. Amikor megláttam, mit rajzol, odaültem mellé és elkezdtem kérdezgetni, hogy mit rajzol, mi van a képen, meséljen róla. Tűz és láva folyik ki a fából és két állatot körbevesz (a harmadik megmenekült) és mondta, hogy ne aggódjak, a másik két állat is ki fog tudni majd jutni onnan, meg is mutatta, hogy hol pontosan. A beszélgetés előrehaladtával egyre biztosabbá vált ebben egyébként. Értelmezéssel most nem szolgálok, illetve azt hiszem írtam eleget eddig. :) Íme a kép:
No, mindent nem mutattam meg Nektek és nem is tudok, de úgy vélem, ezek voltak a rajzfejlődésének legfontosabb sarokkövei, dínók, meg sárkányok hiányoznak még a felsorolásból, azokat nagyon sokszor rajzol, de most nem fényképeztem olyat, legközelebb majd azokkal indítok! ;)
És végül is nem az a lényeg, hogy hány éves korában kezdett el rajzolni, vagy hogy milyen szinten rajzol, hanem, hogy mindezt örömmel teszi, sokszor magától is leül és alkot és élvezi!! :)
Nagyon élvezten a Dödi Albumot! Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy méhecskéset maga a művész is megmutatta személyesen. A másik kedvencem a focis. De tetszett a Művész Mamijának az elemzése is. Kíváncsi vagyok a további alkotásokra.
VálaszTörlésnnn