Két szempontból izgalmas a fenti dátum. Az egyik, hogy szabad napot kaptak a fiúk az oviból, együtt csináltunk mindenfélét ééééééééés dobpergés, egész nap jófejek voltak, nem volt veszekedés, verekedés, különösebb nyafogás, hanem tombolt a jókedv, a kispajtásozás, a kreativitás, tudták, hogy ha hazaérünk kezet kell mosni (ááááááááááááááááá!! :D) és egyáltalán nem azzal telt a napom, hogy "légyszi, ezt, meg ezt csináld meg!", hanem valahogy klappolt az egész, fiúk partnerek voltak és nagyon élveztük az egész napot! (No, én biztosan, őket meg kell kérdezni! ;) )
Reggel néztek egy mesefilmet, míg én tettem-vettem, majd elmentünk a művházba mozaikképet készíteni. Azt hittem, ez a program a határaink feszegetéséről szól majd (amiből egy kicsi sosem árt! ;) ), de végül mindannyian jól éreztük magunkat, fiúk belemerültek a munkába, én élveztem, hogy csinálják és segíthetek nekik ebben, Hubi meg hol a kezemből, hol a földről figyelt, ő még nem szeretett volna aktívan részt venni. Íme az alkotók és az alkotások:
Ezután játszótereztünk, ahol is összefutottunk Rékával, egy régi csoporttárssal, és elég jól eljátszottak hol hármasban, hol négyesben.
Ebéd után Hubi hatalmasat aludt, fiúk meg pihentek, mesét néztek, meg elővettük a foglalkoztató füzetet, amit Bubu Ritától kapott és a fiúk versengve mondták a megoldásokat. Bubunak tetszettek a feladatok, szívesen és ügyesen oldogatta őket, úgyhogy ki tudja a végén még tényleg elmegy jövő szeptemberben suliba..., meglátjuk.
Barackoztunk, majd irány a játszótér ismét, de közben összefutottunk itt a házban Ádival és vele is fociztak egyet a fiúk. Rövid játszóterezés után pedig Dédimamához mentünk, no, itt a végén már volt egy kis haddelhad, de nem volt vészes ez sem.
Összességében hihetetlen nap volt nekem, hatalmas élmény, amihez még este Hubi még hozzátett egy nem kis dolgot, ugyanis hazaérkezés után kis életében először a wc-be kakilt. Az utóbbi hetekben többször lekerült már róla a pelus, igazából nem is voltam igazán elszánt, csak Hubi érdeklődését lovagoltam meg, meg mindig nagyon megdícsértem, ha szólt, hogy pisilnie kell. És ugye volt pár balesetünk, mert pisilésért szólt, de kakilni ugyanúgy odaguggolt a szoba közepére, mintha pelusba lenne. :) Tegnap óta viszont már ez is megy, eldobtuk hát a pelenkát jóóóóóóóóóó messzire!! (Ok-ok alváshoz kell még ;) )
Sikerélmények na! Jó nap volt, bevéstem a dátumot. :)
2016. június 30., csütörtök
2016. június 28., kedd
Bubu 5, Dödi ovis ballagás és képek, hírek - amolyan "mindentbele"
Jó régen raktam fel bármit is...
Most is leginkább csak képeket fogok feltölteni, de azért elárulom, hogy van valami a tarsolyomban, amit régóta szeretnék megírni, egyelőre érlelődik bennem, illetve címszavakban a telefonomon, de ide is fel fog kerülni: hogy miért is vagyok büszke a gyerekeimre. (Volt egy ilyen pályázat a egyik gyerekes blogon és akkor elhatároztam, hogy én is meg fogom írni.)
Bubu 5 éves lett, itt ünnepeljük Ákoséknál Jujuval együtt, aki meg 6 lett. :)
Ezt kapta tőlünk, azon a napon többször is elmondta, hogy MENNYIRE örül az ajándéknak, ami azért volt külön öröm számomra, mert nem ez volt a kívánsága. (Amit kért, az igazából Dödinek lett volna ajándék, Bubu sokszor megy Dödi után és nem is tudja, hogy ő valójában mit szeretne, elhiszi magának, hogy ugyanazt, mint Dödi.)
(Képzeljétek, pont szülinapozás előtt jártunk egy kisállat kereskedésben, és drukkoltunk Gurival, nehogy beugorjon valamelyik gyerkőcnek a hörcsög..., teszteltük ugyanis, hogy Huba már gyönyörűen ki tudja mondani, hogy "hörcsög". Tudjátok, kb. egy éve nyúzott minket Dödi hörcsöggel, Bubu meg lóval és akkor azt mondtuk nekik, hogy hörcsög akkor lesz, ha Huba ki tudja mondani, hogy "hörcsög", ló meg akkor, ha a hörcsög ki tudja mondani, hogy "ló".
Bubunak kispajtásos zsúrja is volt, Hubával voltam előzetes terepszemlén.
Utolsó képen Dödi kis barátaival van, az ikrekkel, közülük is a narancssárga szemüveges a nagy haverja, Zalán. (Ha Dödin is szemüveg lenne, akkor mint 3 tojás, nem?)
Hírek még: Nekem volt egy kihívásos hetem, amikor G kiutazott az EB-re, de elég szépen, rutinosan vettem az akadályt, a hétvége sikerült kicsit nehezebbre, kicsit túlvállaltam magamat, de abban is volt egy remek kihívás, fényképeztem egy samus barátnőm keresztelőjén és egész jól sikerültek a képek. :)
Anáék ma költöznek le Debrecenbe, persze jó dolguk lesz ottan :), de biztos kevesebbet látjuk majd őket. :(
Uff.
Most is leginkább csak képeket fogok feltölteni, de azért elárulom, hogy van valami a tarsolyomban, amit régóta szeretnék megírni, egyelőre érlelődik bennem, illetve címszavakban a telefonomon, de ide is fel fog kerülni: hogy miért is vagyok büszke a gyerekeimre. (Volt egy ilyen pályázat a egyik gyerekes blogon és akkor elhatároztam, hogy én is meg fogom írni.)
Bubu 5 éves lett, itt ünnepeljük Ákoséknál Jujuval együtt, aki meg 6 lett. :)
Ezt kapta tőlünk, azon a napon többször is elmondta, hogy MENNYIRE örül az ajándéknak, ami azért volt külön öröm számomra, mert nem ez volt a kívánsága. (Amit kért, az igazából Dödinek lett volna ajándék, Bubu sokszor megy Dödi után és nem is tudja, hogy ő valójában mit szeretne, elhiszi magának, hogy ugyanazt, mint Dödi.)
(Képzeljétek, pont szülinapozás előtt jártunk egy kisállat kereskedésben, és drukkoltunk Gurival, nehogy beugorjon valamelyik gyerkőcnek a hörcsög..., teszteltük ugyanis, hogy Huba már gyönyörűen ki tudja mondani, hogy "hörcsög". Tudjátok, kb. egy éve nyúzott minket Dödi hörcsöggel, Bubu meg lóval és akkor azt mondtuk nekik, hogy hörcsög akkor lesz, ha Huba ki tudja mondani, hogy "hörcsög", ló meg akkor, ha a hörcsög ki tudja mondani, hogy "ló".
Bubunak kispajtásos zsúrja is volt, Hubával voltam előzetes terepszemlén.
3 kispasi a kádban. :)
Végezetül pedig Dödi ovis ballagásáról töltök fel képeket, nem mi lőttük őket, hanem egy kis ovistárs, Levi apukája. Szuper képek, nehéz válogatni, h ne az összeset töltsem fel. ;)Utolsó képen Dödi kis barátaival van, az ikrekkel, közülük is a narancssárga szemüveges a nagy haverja, Zalán. (Ha Dödin is szemüveg lenne, akkor mint 3 tojás, nem?)
Hírek még: Nekem volt egy kihívásos hetem, amikor G kiutazott az EB-re, de elég szépen, rutinosan vettem az akadályt, a hétvége sikerült kicsit nehezebbre, kicsit túlvállaltam magamat, de abban is volt egy remek kihívás, fényképeztem egy samus barátnőm keresztelőjén és egész jól sikerültek a képek. :)
Anáék ma költöznek le Debrecenbe, persze jó dolguk lesz ottan :), de biztos kevesebbet látjuk majd őket. :(
Uff.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




