Az utóbbi időszak az átlagosnál is nehezebbre sikeredett.
(Szerettem volna egyébként erről is írni, de nem hiszem, hogy jut időm, uh csak pár szó idedobálva:
- nátha és NÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁTHA ezerrel
- mellgyuszi - kiütött, na, nem kívánom senkinek!
- Bendőnek ezért "csak tejci" diéta és ki tudja, ezért-e, de éjjelente 3 óránként ébred :S)
Szóval úgy érzem, semmire se időm, se energiám, de ez valószínűleg tényleg így is van, ha Döme a konyhában a földön játszogatás közben félvállról odaveti nekem:
- Mami, tosz van!
2011. december 28., szerda
2011. december 24., szombat
Hasonlítanak?
Szerintem nem. Számomra annyira mások - kívül, belül. De érdekes, hogy mindenki más azt mondja, igen.
Nosztalgiáztam hát egy kicsit és kerestem róluk pár képet, nagyjából egyidőset, Benő 5 és fél, Döme pedig 6 hós a képeken. Nu, szerintetek?
Nosztalgiáztam hát egy kicsit és kerestem róluk pár képet, nagyjából egyidőset, Benő 5 és fél, Döme pedig 6 hós a képeken. Nu, szerintetek?
2011. november 20., vasárnap
Két szösszenet súly(os) dolgokról
Bendővel sajnos sokkal többet szedtem föl, mint anno Dödivel, de most itten próbáljuk meg a dolog humoros oldalát megragadni (már ha van neki :) :( ).
Döme tegnap kérte, hogy üljek le mellé a játszószőnyegre játszani, és ahogy letérdeltem hozzá, óhatatlanul is szembetűnt a tükörben, hogy bizony kibuggyan a pocakom a gatyó fölött. Meg is jegyeztem hangosan:
-Te jó ég, mekkora a hasam!
Erre Döme felpillantott a játékból, - Ühüm - bólogatott egyetértően - Nad. - tette hozzá a kegyelemdöfést. :D
Egyszer nemrég pedig Benőt szoptattam épp a San Marcoban és akkor is a szoros gatyó fölött kibuggyant egy kis úszógumi darabka, amit Rebi éles szeme egyből kiszúrt (és lévén, hogy anyukájánál ilyet ugye nem láthat ;) ) meg is kérdezte nagy tapintatossággal, hogy:
-Esz mi? :D
(- Husi-musi - válaszoltam neki.)
(Ide meg azt hiszem inkább jobb, hogy épp nincs képem. :)) )
Döme tegnap kérte, hogy üljek le mellé a játszószőnyegre játszani, és ahogy letérdeltem hozzá, óhatatlanul is szembetűnt a tükörben, hogy bizony kibuggyan a pocakom a gatyó fölött. Meg is jegyeztem hangosan:
-Te jó ég, mekkora a hasam!
Erre Döme felpillantott a játékból, - Ühüm - bólogatott egyetértően - Nad. - tette hozzá a kegyelemdöfést. :D
Egyszer nemrég pedig Benőt szoptattam épp a San Marcoban és akkor is a szoros gatyó fölött kibuggyant egy kis úszógumi darabka, amit Rebi éles szeme egyből kiszúrt (és lévén, hogy anyukájánál ilyet ugye nem láthat ;) ) meg is kérdezte nagy tapintatossággal, hogy:
-Esz mi? :D
(- Husi-musi - válaszoltam neki.)
(Ide meg azt hiszem inkább jobb, hogy épp nincs képem. :)) )
Bendő elindult...
...előrefelé kúszásban. Megint új fejezet kezdődik, vége annak, hogy Benőt úgy nagyjából ott találom, ahol leraktam. Jó, nem megy még turbó sebességgel, de azért ügyesen halad már most is, pedig épphogy csak rájött, hogyan kell.
Tegnap hatalmas nyűgösség volt, uh ma érzékenyre állított anyai szenzorokkal figyeltem, mi lehet vele - uis mostanában többféle lehetséges nyűgösségokozóval is van feltételezhetően dolgunk (úgy mint fogzás, átállás két alvásra, szilárd kaját ide! és mozgásfejlődésbeli dogok), mert gyakoriak a nyűgös napok. /Tegnapi tehát ezúttal könnyen beazonosítható, azon kivételes esetek közé tartozik. :)/
Így éppen azt is elcsíptem, mikor elindult, mert épp azt figyeltem, szegénykém mennyire nyüglődik, h nem éri el a közelében levő dolgokat és akkor hopp, egy kis könyöktámasz, egy kis lábpedál és már meg is volt az áhított játék és pár perc múlva már vígan kúszott erre is, arra is egy kicsit. Meg kellett zabálni, láthatóan nagyon örült neki. :)
(Szilárd kaját ide! témakörben pedig a jelenlegi állás:) )
Azért is figyeltem annyira egyébként, mert szilárd kaját pár napig próbáltam neki adni, de nem nagy sikerrel, uh kicsit feladtam a dolgot, tudván, hogy pár nap múlva hazamegyünk és könnyebb dolgom lesz. Úgy tűnik, hogy eddig ebben az egy dologban van nehezebb dolgom, mint Döme babunál volt. Dödi ugyanis az első kanál almalétől kezdve mindent egyből befalt :), jó, volt, hogy az új íztől elsőre kirázta a hideg, idegen volt neki, de akkor is szépen, ment befelé. Benőt is kirázza a hideg :), és odáig meg is van, hogy szépen tátja a száját, beveszi az első egy-két falatot, kicsit forgatja, azután kiköpi és utána pedig köszöni szépen, részéről ennyi volt.
És vészes farkaséhségről még tényleg nincs is szó, de azért már sokszor megéhezik két órára, uh ha hazamegyünk, intenzíven nekiállunk az evés-tanulásnak :).
(Képet még mindig nem kaptok, lapitopim még mindig nem nyerte vissza teljesen a régi állapotát, de ha hazamegyünk, erre is sort kerítek.)
Tegnap hatalmas nyűgösség volt, uh ma érzékenyre állított anyai szenzorokkal figyeltem, mi lehet vele - uis mostanában többféle lehetséges nyűgösségokozóval is van feltételezhetően dolgunk (úgy mint fogzás, átállás két alvásra, szilárd kaját ide! és mozgásfejlődésbeli dogok), mert gyakoriak a nyűgös napok. /Tegnapi tehát ezúttal könnyen beazonosítható, azon kivételes esetek közé tartozik. :)/
Így éppen azt is elcsíptem, mikor elindult, mert épp azt figyeltem, szegénykém mennyire nyüglődik, h nem éri el a közelében levő dolgokat és akkor hopp, egy kis könyöktámasz, egy kis lábpedál és már meg is volt az áhított játék és pár perc múlva már vígan kúszott erre is, arra is egy kicsit. Meg kellett zabálni, láthatóan nagyon örült neki. :)
(Szilárd kaját ide! témakörben pedig a jelenlegi állás:) )
Azért is figyeltem annyira egyébként, mert szilárd kaját pár napig próbáltam neki adni, de nem nagy sikerrel, uh kicsit feladtam a dolgot, tudván, hogy pár nap múlva hazamegyünk és könnyebb dolgom lesz. Úgy tűnik, hogy eddig ebben az egy dologban van nehezebb dolgom, mint Döme babunál volt. Dödi ugyanis az első kanál almalétől kezdve mindent egyből befalt :), jó, volt, hogy az új íztől elsőre kirázta a hideg, idegen volt neki, de akkor is szépen, ment befelé. Benőt is kirázza a hideg :), és odáig meg is van, hogy szépen tátja a száját, beveszi az első egy-két falatot, kicsit forgatja, azután kiköpi és utána pedig köszöni szépen, részéről ennyi volt.
És vészes farkaséhségről még tényleg nincs is szó, de azért már sokszor megéhezik két órára, uh ha hazamegyünk, intenzíven nekiállunk az evés-tanulásnak :).
(Képet még mindig nem kaptok, lapitopim még mindig nem nyerte vissza teljesen a régi állapotát, de ha hazamegyünk, erre is sort kerítek.)
2011. november 18., péntek
Döme sztori és saját kifejezések
Döme ma reggel sztorizott nekem. :) Ellopta a papucsomat és abban mászkált, majd látom, hogy már csak az egyik van a lábán, kérdeztem tőle, hogy hol van a másik. Erre ő:
- Másit papuss. Maladt. Léptem, utána puff. Maladt mellett csüccs.
No, ezt rakjátok össze! :D Nem lehetetlen, de még van mit finomítani szentem fogalmazásán. :)
Már régóta készülök összeszedni saját kitalált szavait is, íme:
epete = almalé
apili = sapka
táti = játszótér
doi = túró rudi
pepi = tejpép (ez Rebitől ered!)
debi = tejbegríz
(később bővítem majd, ha vmi még eszembe jut)
és van még egy szó, ami ugyan hasonlít az eredetijéhez, de nagyon cukin ejti: töfölön - nu, mi ez? ;)
- Másit papuss. Maladt. Léptem, utána puff. Maladt mellett csüccs.
No, ezt rakjátok össze! :D Nem lehetetlen, de még van mit finomítani szentem fogalmazásán. :)
Már régóta készülök összeszedni saját kitalált szavait is, íme:
epete = almalé
apili = sapka
táti = játszótér
doi = túró rudi
pepi = tejpép (ez Rebitől ered!)
debi = tejbegríz
(később bővítem majd, ha vmi még eszembe jut)
és van még egy szó, ami ugyan hasonlít az eredetijéhez, de nagyon cukin ejti: töfölön - nu, mi ez? ;)
2011. november 17., csütörtök
Mama, Papa, Vera Grazban, nálunk 2 - Vera dumák :)
Egyik ebédnél Mama már kétségbeesetten fogta a fejét, hogy Vera akkor mit is eszik a leves után, minekután kb. a fél hűtőt felsorolta. Rövid hatásszünet után kibökte a Kisasszony:
- Joghurtot leszek szíves enni.
:D
Egy másik alkalommal ment rendesen a délutáni alvás/pihenés körüli mizéria, mikoris bementem a hálószobába és látom, hogy egyedül Papa húzza a lóbőrt - ez utóbbit hangosan meg is jegyeztem, mire Vera:
- Ja, nem alszik a Papa, csak déémonstráál!
:D
- Joghurtot leszek szíves enni.
:D
Egy másik alkalommal ment rendesen a délutáni alvás/pihenés körüli mizéria, mikoris bementem a hálószobába és látom, hogy egyedül Papa húzza a lóbőrt - ez utóbbit hangosan meg is jegyeztem, mire Vera:
- Ja, nem alszik a Papa, csak déémonstráál!
:D
2011. november 16., szerda
Nohát, máris?!
Úgy esett, hogy még ki sem hevertetek minket és máris megyünk vissza boldogítani Titeket. Bezony! :))))
Jövő 7 elején megyünk, hétfő vagy kedd csomagolástól függően - részletek majd otthon.
VISZLÁT!!! :D
Jövő 7 elején megyünk, hétfő vagy kedd csomagolástól függően - részletek majd otthon.
VISZLÁT!!! :D
2011. október 12., szerda
Visszaszámlálás indul... és up-to-date
Egyrészt abból a szempontból, hogy lement az első este a négy közül, amikor egyedül vagyok du 2-től a lurkókkal. Ez az első egész jól sikerült :), reméljük a többi is megy majd legalább ilyen flottul.
Másrészt pedig nemsokára hazamegyünk, amit részemről már alig várok! Nem mintha nem éreznénk itt jól magunkat, de az otthon mégiscsak otthon és ugye mindenhol jó, de... :))
Harmadszor pedig, addig, míg hazamegyünk, ha minden jól megy, lesz még 4 kedves látogatónk :) - nagyon várjuk őket is.
Régen nem írtam, így most kaptok egy kis up-to-date-et szösszenetekben és képekben:
Túlvagyunk Döme első balesetén. Felmászott a bevásárlóközpont szoptatós szobájában a kanapé háttámlájának a tetejére, ahonnan azután elég gyorsan vezetett lefelé az útja... Szerencsére megúszta annyival, hogy felrepedt az állán a bőre, de láttuk, hogy mély a seb, így megismerkedtünk az itteni balesetivel. ... Majd Guri és Döme 2 nap múlva ismét ismerkedtek a balesetivel, uis Dödi persze, hogy leszedte a szorítótapaszt az álláról, amit állítólag "Ááááááá, dehogy tud leszedni!" Egyébként nagyon kemény kis csávó, mindkét esetben egy mukk nélkül tűrte, hogy vizsgálgassák, ápolják a sebét, még azt sem igényelte, hogy valamelyikünk fogja a kezét.
Kiborító lett Döme alvása. Úgy tűnik, hogy kevésbé strapás napokon (és úgy tűnik, a legtöbb az :) ) szinte nem is igényli a délutáni alvást, sőt nemegyszer volt, hogy alvás nélkül végigcsinálta a napot és ennek ellenére 10-kor tudtuk csak lerakni. Persze, ha kocsiban utazik du/estefelé, akkor bealszik, ennek volt köszönhető az is, hogy amikor bevittük a balesetire, akkor a sérülése ellenére aludt :), ott tökre megijedtek, hogy agyrázkódást kapott, de mi sejtettük, hogy csak azért alszik, mert kimaradt a délutáni szunya és így a kocsiban elpilledt. Egy kép korábbról, amikor még nagyokat szunyált délután, elindult kifelé alvás után, de sokáig nem jutott... :)
Megismerkedett Döme a nyalókával. :) Nem mi vettük neki, hanem kapta egy étteremben. Vicces volt, hogy nem igazán tudta, hogyan "kell nyalni", mindig csak hozzáérintgette a kis nyelvéhez, ezért sokáig kitartott, még másnapra is eltettük, akkor készítettem a sárgára színezett nyelvéről a képet.
Benő továbbra is tündéri baba, gyakran egy órát is elvan a hasán, játszogat egyedül - fél óra játszószőnyeg, fél óra járóka bontásban pl. Sokat mosolyog, nagyon kiegyensúlyozott és boldog baba, hangját legtöbbször továbbra is csak az autóban hallatja. :) Szopizás után elégedetten dumál. Mostanában kicsit gyakrabban eszik, de még a "bőven belefér" kategóriában marad. Körbe-körbe és néha már előre is kúszik, érdekes módon a forgás nem igazán érdekli - amit egyelőre nagyon nem bánok, hiszen így még könnyebb dolgom van fürdetésnél és pelenkázásnál. :)
Végezetül pedig még két kép csak úgy :) az elmúlt időszakból:
Másrészt pedig nemsokára hazamegyünk, amit részemről már alig várok! Nem mintha nem éreznénk itt jól magunkat, de az otthon mégiscsak otthon és ugye mindenhol jó, de... :))
Harmadszor pedig, addig, míg hazamegyünk, ha minden jól megy, lesz még 4 kedves látogatónk :) - nagyon várjuk őket is.
Régen nem írtam, így most kaptok egy kis up-to-date-et szösszenetekben és képekben:
Túlvagyunk Döme első balesetén. Felmászott a bevásárlóközpont szoptatós szobájában a kanapé háttámlájának a tetejére, ahonnan azután elég gyorsan vezetett lefelé az útja... Szerencsére megúszta annyival, hogy felrepedt az állán a bőre, de láttuk, hogy mély a seb, így megismerkedtünk az itteni balesetivel. ... Majd Guri és Döme 2 nap múlva ismét ismerkedtek a balesetivel, uis Dödi persze, hogy leszedte a szorítótapaszt az álláról, amit állítólag "Ááááááá, dehogy tud leszedni!" Egyébként nagyon kemény kis csávó, mindkét esetben egy mukk nélkül tűrte, hogy vizsgálgassák, ápolják a sebét, még azt sem igényelte, hogy valamelyikünk fogja a kezét.
Kiborító lett Döme alvása. Úgy tűnik, hogy kevésbé strapás napokon (és úgy tűnik, a legtöbb az :) ) szinte nem is igényli a délutáni alvást, sőt nemegyszer volt, hogy alvás nélkül végigcsinálta a napot és ennek ellenére 10-kor tudtuk csak lerakni. Persze, ha kocsiban utazik du/estefelé, akkor bealszik, ennek volt köszönhető az is, hogy amikor bevittük a balesetire, akkor a sérülése ellenére aludt :), ott tökre megijedtek, hogy agyrázkódást kapott, de mi sejtettük, hogy csak azért alszik, mert kimaradt a délutáni szunya és így a kocsiban elpilledt. Egy kép korábbról, amikor még nagyokat szunyált délután, elindult kifelé alvás után, de sokáig nem jutott... :)
Megismerkedett Döme a nyalókával. :) Nem mi vettük neki, hanem kapta egy étteremben. Vicces volt, hogy nem igazán tudta, hogyan "kell nyalni", mindig csak hozzáérintgette a kis nyelvéhez, ezért sokáig kitartott, még másnapra is eltettük, akkor készítettem a sárgára színezett nyelvéről a képet.
Benő továbbra is tündéri baba, gyakran egy órát is elvan a hasán, játszogat egyedül - fél óra játszószőnyeg, fél óra járóka bontásban pl. Sokat mosolyog, nagyon kiegyensúlyozott és boldog baba, hangját legtöbbször továbbra is csak az autóban hallatja. :) Szopizás után elégedetten dumál. Mostanában kicsit gyakrabban eszik, de még a "bőven belefér" kategóriában marad. Körbe-körbe és néha már előre is kúszik, érdekes módon a forgás nem igazán érdekli - amit egyelőre nagyon nem bánok, hiszen így még könnyebb dolgom van fürdetésnél és pelenkázásnál. :)
Végezetül pedig még két kép csak úgy :) az elmúlt időszakból:
2011. október 5., szerda
Benő mosolyvadászat
Hatalmas mosolyokat kapunk Legkisebbünktől, de fényképezőgéppel nagyon nehéz elcsípni, mert a gépre ugyanúgy csodálkozik meredt szemekkel, mint anno Döme tette:
Párat (félmosolyt/mosolyt) azért mégis sikerült elcsípnünk. :)
Párat (félmosolyt/mosolyt) azért mégis sikerült elcsípnünk. :)
2011. október 4., kedd
Stadtpark - játszótér
Guri szabad hetén, amikor már nem tomboltak a vírusok, akkor eljutottunk a Stadtparkba is, és többek között egy jót játszótereztünk. Hogy ki élvezte jobban, Döme vagy én, azt döntsétek el Ti a képekről. :)
2011. szeptember 27., kedd
Bendő baba és Kiskumpel
Bendő baba - Benőt Dödi így hívja, mióta ki tudja mondani a nevét. :)
Hihetetlen nyugodt baba, még az orrszívást is sírás nélkül tűri! Múlt hét csütörtök óta hason forogva kúszik körbe-körbe a járókában és ha jó kedve van, akkor nagyokat játszik.
Már sosem altatom, számomra hihetetlen módon, ha fáradt, illetve este van, akkor berakom a kiságyba vagy a babakocsiba a hasára, ő meg benyomja az ujjszopit és elalszik. :)) Reméljük e jó szokását meg is tartja (és mondjuk ráragaszthatná Dömére is :P, az ő elalvása ismét katasztrófa mostanság...)
Sokat dumál, ha a kezünkben van, vagy valamilyen módon foglalkozunk vele. Ez is új nekünk, Dödi vagy sírt, vagy figyelt csendben.
Úgy tűnik, hogy nála is megváltás lesz az előrenéző autósülésre cserélni a kagylóhéjat, utál autóban utazni, ott konkrétan mindig üvölt.
Kiskumpel
Szintén múlt hét csütörtökön volt, hogy este elmentünk kollegákkal/haverokkal vacsorázni. Ott volt egy 4 éves német kisfiú, Timo, ő kérdezte, Dödire gondolva, hogy "Wo ist mein Kumpel?"(Hol van a haverom?)
Sok dologra emlékszik már - ezt onnan tudom, hogy minden nap emleget valakit vagy valamit otthonról. Hiányoztok neki.
Huncutkodik és feszegeti a határokat, de azért sok helyzetben nyugodtabb, "felnőttesebb" már, mint mondjuk másfél évesen.
Sokat beszél már nagyon, bár mondatokat még csak szavak egymás mögé helyezésével mond, nem ragoz és fűzi össze őket. (A beszédfejlődéséről egyébként már régóta szeretnék írni még egy bejegyzést, már csak azért is, hogy megmaradjon "emlékezetünkben". :) )
Mostanában kedvenc játéka, hogy az emberkéinek, állatkáinak és autójainak építtet velem házat /karámot /garázst, ő ebben még csak annyit segít, hogy mondja, most éppen kinek építsek, meg elhelyezi a játékokat az építményben, de legalább már nem rombol! Illetve finoman azért megteszi és jajong hozzá, meg mondja, hogy "Hoppá!" és várja, hogy újraépítsem.
Hihetetlen nyugodt baba, még az orrszívást is sírás nélkül tűri! Múlt hét csütörtök óta hason forogva kúszik körbe-körbe a járókában és ha jó kedve van, akkor nagyokat játszik.
Már sosem altatom, számomra hihetetlen módon, ha fáradt, illetve este van, akkor berakom a kiságyba vagy a babakocsiba a hasára, ő meg benyomja az ujjszopit és elalszik. :)) Reméljük e jó szokását meg is tartja (és mondjuk ráragaszthatná Dömére is :P, az ő elalvása ismét katasztrófa mostanság...)
Sokat dumál, ha a kezünkben van, vagy valamilyen módon foglalkozunk vele. Ez is új nekünk, Dödi vagy sírt, vagy figyelt csendben.
Úgy tűnik, hogy nála is megváltás lesz az előrenéző autósülésre cserélni a kagylóhéjat, utál autóban utazni, ott konkrétan mindig üvölt.
Kiskumpel
Szintén múlt hét csütörtökön volt, hogy este elmentünk kollegákkal/haverokkal vacsorázni. Ott volt egy 4 éves német kisfiú, Timo, ő kérdezte, Dödire gondolva, hogy "Wo ist mein Kumpel?"(Hol van a haverom?)
Sok dologra emlékszik már - ezt onnan tudom, hogy minden nap emleget valakit vagy valamit otthonról. Hiányoztok neki.
Huncutkodik és feszegeti a határokat, de azért sok helyzetben nyugodtabb, "felnőttesebb" már, mint mondjuk másfél évesen.
Sokat beszél már nagyon, bár mondatokat még csak szavak egymás mögé helyezésével mond, nem ragoz és fűzi össze őket. (A beszédfejlődéséről egyébként már régóta szeretnék írni még egy bejegyzést, már csak azért is, hogy megmaradjon "emlékezetünkben". :) )
Mostanában kedvenc játéka, hogy az emberkéinek, állatkáinak és autójainak építtet velem házat /karámot /garázst, ő ebben még csak annyit segít, hogy mondja, most éppen kinek építsek, meg elhelyezi a játékokat az építményben, de legalább már nem rombol! Illetve finoman azért megteszi és jajong hozzá, meg mondja, hogy "Hoppá!" és várja, hogy újraépítsem.
2011. szeptember 25., vasárnap
Fingatós egy vírus...
...kapott el minket. Illetve jómagam megúsztam "csak" hasmenéssel és szelekkel :S, de szegény fiúk mind szenvednek az elég érdekes tünetegyüttestől /innen az elnevezés :)/ : takony minden mennyiségben!! (már elnézést..., de tényleg!), hasmenés és puffadás ezerrel, és nincs láz, de Guri érezte magát lázasnak, hol kirázta a hideg, hol melege volt, illetve a vírusfertőzésnél tipikus itt fáj, ott fáj, amott fáj is jellemző. Most már talán egyébként kifelé jövünk belőle...
Nem is sűrűn jutottam gép elé, vhogy akadtak más teendőim :), de most is lehet, hogy lesz egy kis adásszünet (főleg képszünet), uis ma meghalt a laptopom :((. Jó hír a rosszban, hogy az előjeleknek köszönhetően tegnap lementettünk róla minden adatot. :P
Nem is sűrűn jutottam gép elé, vhogy akadtak más teendőim :), de most is lehet, hogy lesz egy kis adásszünet (főleg képszünet), uis ma meghalt a laptopom :((. Jó hír a rosszban, hogy az előjeleknek köszönhetően tegnap lementettünk róla minden adatot. :P
2011. szeptember 22., csütörtök
Az "atóózás" megunhatatlan és nem lehet elég korán kezdeni...
Ledöbbentem, amikor ma megláttam, hogy Benő alig 3 hónaposan is már tudja, hogyan "kell" tologatni az autót.
No persze, ha van, aki megmutatja neki... :))
Itt is együtt autóznak, csak egyikük rácson belül, másikuk pedig azon kívül.
No persze, ha van, aki megmutatja neki... :))
Itt is együtt autóznak, csak egyikük rácson belül, másikuk pedig azon kívül.
2011. szeptember 14., szerda
Dzsiékkel csapattuk párszor ;)
Tegnapi nap után muszáj magamat nyári emlék(kép)ekkel felvidítanom...
Játszótereztünk párszor Dzsível, Virivel és Bulcsuval; nagyon élveztük; Dzsi dokumentálta, uh Ti is bepillantást nyerhettek. :P (Legutóbb Viri már sajnos nem tartott velünk :(, de biztos nagyon jól érezte magát közben az oviban. :) )
Játszótereztünk párszor Dzsível, Virivel és Bulcsuval; nagyon élveztük; Dzsi dokumentálta, uh Ti is bepillantást nyerhettek. :P (Legutóbb Viri már sajnos nem tartott velünk :(, de biztos nagyon jól érezte magát közben az oviban. :) )
![]() |
| Kópék hintában, kunyhóban |
![]() |
| Mami súlyzózik |
![]() |
| "Birtokháborítás" és a háborgató helyreigazítása |
![]() |
| Fiúknak még kertészkedésre is van erejük hazafelé menet...? |
2011. szeptember 7., szerda
Négy kép az elmúlt hétről
2011. augusztus 27., szombat
Grazról kicsit bővebben - életünk, lakás, miegyebek
Az ott töltött két hét alatt Dömének sikerült megszoknia az új helyzetet, helyet, környezetet és most kicsit zavarban volt, hogy hazajöttünk, de itt minden ismerős, uh hamar helyrerázódott a kis rosszaság.
Fantasztikusan gyerekbarát a grazi peco: földszint, van kertünk és hatalmas nappali-étkezője van, ahol van hely játszani, futkározni.
Több időt töltöttünk kint, szabad levegőn, mint itthon. Ha épp nem kellett vásárolnunk vagy ügyet intéznünk délelőtt, akkor naponta kétszer is sétáltunk, játszótereztünk, vagy egyszerűen csak kiköltöztünk a teraszra. :) A több séta annak is volt köszönhető, hogy én is mobilisabb voltam, mert napközben Benő nagyrészt a babakocsiban aludt, így bármikor útnak indulhattunk. Másrészt pedig a földszintről amúgy is egyszerűbb útnak indulni, meg visszamenni oda :), merthogy gyakran a sétáknál nem is az elindulás a nehéz, amikor mindenki kipihent és tele a pocak, hanem... :))
Két játszótér is van a közelünkben, illetve a házunk parkolójában is ki van téve egy csúszda, két kismotor, meg pár játék, felváltva látogatjuk tehát ezeket a helyeket.
A lakásunk gyönyörű, tágas - mondjuk egy szobában alszunk mindannyian, m a nappalin kívül csak egy szoba van - és közel van a belvároshoz. Mindenféle népek laknak viszont a környéken, osztrákok vannak sztem a legkevesebben és közülük is inkább a szegényebbek képviseltetik magukat. Ezt egyébként csak egy rossz játszótéri tapasztalat mondatja velem - lehet tehát, h tévedek - amióta Döme sajnos röhögve kiszalad az úttestre, holott korábban már szépen sétáltunk együtt, megvárt az út szélén és kézenfogva átsétáltunk. Merthogy Döme a kerítés nélküli játszótéren azt látta, h a teret körbevevő úton játszanak és motoroznak a játszótérre kicsapott, magukra hagyott gyerkőcök. No comment. :(
Pár kép a lakásról, ezeket még Guri készítette, mielőtt kibéreltük volna a lakást, most már inkább a színes játékok és egyéb gyerekfelszerelések uralják a terepet:
A nappali-étkező egyik irányból,
és másik irányból. Konyha jobbra, boltíven át, szoba, füri, WC és előszoba egyenesen.
A terasz és mögötte a hosszú, keskeny kert. Döme legnagyobb örömére egy kis részen kilátni az utcára, illetve ellátni a közelebbi játszótérre is.
Konyha részlet, a bútorokkal és a pulttal szemben van mégegyszer ennyi, ott van a tűzhely és a hűtő.
Fürdőszoba. Szerintem borzasztó a designja és egyébként nem is praktikus, mert pont a zuhanyfülke mögött van a legtöbb fuga, ami persze penészedik is rendesen. :( A lakás talán egyetlen hibás pontja.
Fantasztikusan gyerekbarát a grazi peco: földszint, van kertünk és hatalmas nappali-étkezője van, ahol van hely játszani, futkározni.
Több időt töltöttünk kint, szabad levegőn, mint itthon. Ha épp nem kellett vásárolnunk vagy ügyet intéznünk délelőtt, akkor naponta kétszer is sétáltunk, játszótereztünk, vagy egyszerűen csak kiköltöztünk a teraszra. :) A több séta annak is volt köszönhető, hogy én is mobilisabb voltam, mert napközben Benő nagyrészt a babakocsiban aludt, így bármikor útnak indulhattunk. Másrészt pedig a földszintről amúgy is egyszerűbb útnak indulni, meg visszamenni oda :), merthogy gyakran a sétáknál nem is az elindulás a nehéz, amikor mindenki kipihent és tele a pocak, hanem... :))
Két játszótér is van a közelünkben, illetve a házunk parkolójában is ki van téve egy csúszda, két kismotor, meg pár játék, felváltva látogatjuk tehát ezeket a helyeket.
A lakásunk gyönyörű, tágas - mondjuk egy szobában alszunk mindannyian, m a nappalin kívül csak egy szoba van - és közel van a belvároshoz. Mindenféle népek laknak viszont a környéken, osztrákok vannak sztem a legkevesebben és közülük is inkább a szegényebbek képviseltetik magukat. Ezt egyébként csak egy rossz játszótéri tapasztalat mondatja velem - lehet tehát, h tévedek - amióta Döme sajnos röhögve kiszalad az úttestre, holott korábban már szépen sétáltunk együtt, megvárt az út szélén és kézenfogva átsétáltunk. Merthogy Döme a kerítés nélküli játszótéren azt látta, h a teret körbevevő úton játszanak és motoroznak a játszótérre kicsapott, magukra hagyott gyerkőcök. No comment. :(
Pár kép a lakásról, ezeket még Guri készítette, mielőtt kibéreltük volna a lakást, most már inkább a színes játékok és egyéb gyerekfelszerelések uralják a terepet:
A nappali-étkező egyik irányból,
és másik irányból. Konyha jobbra, boltíven át, szoba, füri, WC és előszoba egyenesen.
A terasz és mögötte a hosszú, keskeny kert. Döme legnagyobb örömére egy kis részen kilátni az utcára, illetve ellátni a közelebbi játszótérre is.
Konyha részlet, a bútorokkal és a pulttal szemben van mégegyszer ennyi, ott van a tűzhely és a hűtő.
Hálószoba - az elengedhetetlen osztrák katicákkal az ablakokon (van egyébként máshol is a lakásban). Marcsának tetszene. :)
Fürdőszoba. Szerintem borzasztó a designja és egyébként nem is praktikus, mert pont a zuhanyfülke mögött van a legtöbb fuga, ami persze penészedik is rendesen. :( A lakás talán egyetlen hibás pontja.
2011. augusztus 24., szerda
Benő apró sikerei
Tegnapelőtt kis életében először átfordult hasról hátra. Persze, ez még nem az igazi forgás, de ez is valami! :) és nem csupán átbillenés volt, tudatos rákészülés előzte meg. ;)
Ma meg bedobtam a kiságyába játszótérről jövet, és mivel tök jól elvolt, Dömével gyorsan beugrottunk a kádba. Mikor készen lettünk, bekukkantottam hozzá, markolászta a kis elé rakott játékát. :) Fogni is próbálkozik már egy ideje, eddig csak a kiszemelt tárgy irányába nyúlt és a zárt öklét vagy nyitott tenyerét ráhelyezte. Ezúttal már markoltak is a csöppnyi ujjak!
Gratula, Benő Manó!
Itt még csak nézi,
majd meg is kaparintja a bohócot! :)
Érdekes egyébként, hogy sokkal jobban szeret hason nézelődni és tevékenykedni, mint háton fekverészni, a kis Tornász, és most, hogy gyakorolgat, igényli is, hogy le legyen rakva, nem szeret kézben lenni.
Ma meg bedobtam a kiságyába játszótérről jövet, és mivel tök jól elvolt, Dömével gyorsan beugrottunk a kádba. Mikor készen lettünk, bekukkantottam hozzá, markolászta a kis elé rakott játékát. :) Fogni is próbálkozik már egy ideje, eddig csak a kiszemelt tárgy irányába nyúlt és a zárt öklét vagy nyitott tenyerét ráhelyezte. Ezúttal már markoltak is a csöppnyi ujjak!
Gratula, Benő Manó!
Itt még csak nézi,
majd meg is kaparintja a bohócot! :)
Érdekes egyébként, hogy sokkal jobban szeret hason nézelődni és tevékenykedni, mint háton fekverészni, a kis Tornász, és most, hogy gyakorolgat, igényli is, hogy le legyen rakva, nem szeret kézben lenni.
2011. augusztus 23., kedd
Grazi lakás - előzetes
Grazban nincs TV-nk, ezért a függők így kárpótolták magukat néhanapján:
Van viszont szép csillárunk! :D :D
Van viszont szép csillárunk! :D :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









