2013. szeptember 6., péntek

És most puffogni-durrogni fogok egy kicsit...csakazértis!!

Nem, most nem alszom rá egyet, mint eddig tettem! Az eddig volt, próbáltam mindig tiszta lappal indítani, hátha sikerül megszüntetnem a brit egészségüggyel szemben kialakult előítéletemet... Nu, hát mivel így nem értem el eredményt, most KIDÜHÖNGÖM magam, amolyan pálferisen! :P
Szóval a szülésznőtől jövök, a háziorvosi rendelőből (itt uis nem védőnő foglalkozik az állapotos anyukákkal, hanem szülésznő) és ezúttal ismét negatív tapasztalatokkal gazdagodva, uh betelt a pohár, most kiadom magamból az eddigi "lerakódásaimat": negatív tapasztalataimat, aggodalmaimat, félelmeimet az itteni egészségüggyel kapcsolatban. Íme:
Ez volt az ötödik látogatás a terhességem alatt, háromszor a kórházba mentem, kétszer pedig a háziorvosi rendelőbe és minden egyes alkalommal más szülésznővel találkoztam, a két ultrahangot pedig két különböző ultrahangos orvos készítette. Persze nem tudom az otthoni állami ellátással összehasonlítani az ittenit, uis otthon magán szülész-nőgyógyászhoz jártam, de nekem olyan megnyugtató volt, h mindig ugyanaz a személy vizsgált a terhességem során és akkor a szülésre mondhatni kicsit már "összecsiszolódtunk". Itt meg mindig új ember, ill. szülésznő, és természetesen mindig feltesz egy csomó olyan kérdést, amire a válasz megtalálható abban a terhességi füzetben, amit a találkozó elején átnyújtok neki. A legviccesebb, amikor a saját- és a kontakt személyek telefonszámát kérdezik, mert ilyenkor nagyon kedvesen jelzem, hogy fogalmam sincs, de a füzet legelső lapján megtalálja a számokat.
A mostani találkozón a szülésznő azzal indított, hogy leszúrt, miért nem jelentkeztem be. Persze, hogy bejelentkeztem, csak most nem az információs pultnál, hanem a bejáratnál erre a célra létesített érintő képernyős számítógépen, ami tudta is az időpontomat, majd kiírta, h üljek le, szólítanak majd, tehát biztos, h nem csináltam semmit rosszul. No, de jól indult, mivel azt, hogy a gép nem szólított, betudta annak, hogy én csak ülök ott - Őt váratva! - és nem jelentkezek be. Kiderült egyébként, hogy ez a "hibáztatás" csak egy megjelenési formája a bevándorlókkal szembeni előítéletnek, uis a későbbiekben nem kis gúnnyal megkérdezte, hogy igazoltam-e, hogy jogosult vagyok az itteni ellátásokra, mondtam igen, és erre azt is megkérdezte, hogy akkor most kell-e fizetnem vagy sem. Mondtam, h nem, de azért le is ellenőrizhette, mivel betűztem az igazolást a terhességi füzetbe.
A gyakornok lány szerencsére kedvesebben viszonyult hozzám, de sajnos ő meg szegény azon a ponton bukott el, ahol igazából eddig mindenki MINDEN EGYES alkalommal, amikor vért kellett venni tőlem. Otthonról nem igazán vannak ilyen szurkálós élményeim, - Benő születését kivéve; ez ugye egy - otthon mindig közlik, hogy milyen rossz vénáim vannak, de azután döfnek, sikerül, veszik is a vért. Itt meg szurkálnak, kétszer biztos, de van, hogy háromszor, négyszer. Igen, ez utóbbi is megesett, legutóbb a kórházban a nővér 3 próbálkozás után hívta a felettesét, hogy itt van egy lehetetlen eset, ugyan segítsen már vért venni. (Jó, jó, ő volt az egyetlen, akinek sikerült elsőre. :) ) Ez egyébként Southamptonban sem volt másképp, mindig nevettem előre kínosan, h na vajon most hanyadikra sikerül... Találtam egyébként egy pozitív példát, ami ott jobb volt, mint itt!! - mert egyébként az ezekhez hasonló tapasztalatokat már az ott töltött majd egy év alatt elkezdtem gyűjteni - ott legalább mindig ugyanazzal a szülésznővel találkoztam.
A mostani alkalomra egyébként úgy mentem oda, hogy egyetlen kérdésem volt csupán és sajnos úgy jöttem el, hogy nem kaptam rá megnyugtató választ. Otthon pár héttel ezelőtt uis esedékes lett volna a terhességi cukor tesztje, és arra kérdeztem rá, hogy ezt itt nem vizsgálják-e. A válaszokból számomra kiderült, h leginkább fogalma sincs arról, mit kérdezek, vagy elbeszéltünk egymás mellett (?), itt most nem mennék bele részletekbe, de azután nagyjából az volt a válasz, hogy a vizeletben megjelenő cukorból és a baba nagyságából következtetve úgyis elküldenének vizsgálatra, ha ezek bajt jeleznének. No, ezzel két problémám van egyébként: az egyik, h ha ezek jelzik, akkor már tényleg baj van, tehát megelőzésről érintőlegesen sem beszélhetünk, a másik pedig, hogy az mennyire pontosan jelezné a magzat méret megugrását, h kívülről megmérik a hasamat..., m ilyen mondjuk volt, de ultrahangos vizsgálat eddig kétszer volt, utoljára a 20. héten és ha jól látom a füzetben, akkor többet nem is lesz (?).

Nézzünk most egy másik példát:
Terhesség alatt nem ritka a hüvelygomba (bocs, itt ugorjon a köv. fejezetre, aki...), nekem Dödivel is volt egy Southamptonban és most is Hubával itten, korábban. Egyik helyen sem sikerült a brit egészségügy erőivel kikúrálni a dolgot, anno Southamptonból hazarepültem, itt pedig végül, amikor már majd két hete küzdöttem vele, Gurit elküldtem különböző patikákba és letagadtuk, h terhes vok és akkor sikerült 3! hüvelytablettát szerezni - merthogy itt azt gondolják, h terheseknek egy elég és többet nem is szabad..., hát jó, de ha az egy nem hat?!
Kiegészítő kezelésként vagy megelőzésként szerettem volna grépfrútmag-olajat beszerezni itt, - nem sikerült - a háziorvos meg egyenesen közölte, h ő ilyenről még sosem hallott...

Gyerkőc-kezelésekkel kapcsolatos aggodalmaim/tapasztalataim:
- Mindenki egy rendelőbe jár: csecsemő, gyerek, felnőtt, idős, sőt, mi több, aki csak oltásra vár, az is a betegekkel egy légtérben várakozik, legyen az akár egy pici baba is... Hm... (Uh még dilemmázok, h Hubát majd beoltassuk-e, mielőtt hazareptetjük, vagy inkább majd otthon kapja-e meg a két hós oltást.)
- Amikor idejöttünk, nagy naivan próbáltam beszerezni lázcsillapító kúpot. Az orvos majd leharapta a fejemet, h ezt hogy képzelem, uh végül hoztunk otthonról, m én bizony egy lázgörcsre hajlamos gyerkőc és egy olyan másik gyerkőc mellett, akinek ha felmegy a láza, egyből hány, sokkal nyugodtabban létezem, ha a hűtőfürdő és a szájon át beadható gyógyszer mellett egy harmadik megoldás is a kezemben van.
- Kisgyerekeknek nem adnak itt hatóanyagos orrcseppet..., fulladjanak ugye meg...de legalábbis szenvedjenek, mert szerintem a tengervizes orrspray-vel orrot tisztítani ugyan lehet, de duzzanatot lelohasztani nemigen.

Nu, biztos van, ami kimaradt, de most egyelőre kipuffogtam magamat terápiás céllal! :P
Hubával megbeszéltem, hogy a fenti körülmények ellenére ügyesek leszünk és reméljük Papi is segít majd minket a szülésnél, h ez minél inkább megvalósulhasson majd és azért a fenti sorok(kal) v azok ellenére :) próbálom leküzdeni előítéleteimet, például nem olyan régen elolvastam egy nagyon lelkes kivándorolt anyuka lelkesítő beszámolóját az angol egészségügyről!! ;) Még nem hatott, MÉÉÉÉÉG... :)

Pöttyös Huba-lak


2013. szeptember 4., szerda

Papi szemdzsójában :D :D





Raft race - ami lemaradt...

...hogy nagy-nagy köszönet és gratuláció nővérkémnek a hófehérke-ruha megtervezéséért és kivitelezéséért!!!
Vettünk uis vmit Gurinak, de az a fölső kicsit kicsire sikeredett, szúrt, fehér volt és nem volt gallérja...  És akkor Guri annyit mondott, h nem kék és nincs gallérja - hja, kérem, voltak követelmények! :) - és másnapra Ana tervezett egy kéket, gallérostul, fűzővel - h pont jó legyen - és buggyos ujjal - ahogy kell!

És egy kis statisztika: - amely végül szintén a tervezőt dícséri :P - a versenyen végül 4 Hófehérke volt, 3 ffi és egy nő :D, és a többieknek mind bérelt/vásárolt ruhája volt, de egyiknek sem volt gallérja!!!

2013. szeptember 3., kedd

Raft race - tutajos verseny

Úgy esett, hogy Guriék is beneveztek a Monmouth-ból induló tutajos versenyre. Ez egy olyan verseny, ahol minden csapat megépíti a saját kis tutaját, gyűjt pénzt egy kijelölt karitatív célra és a kitűzött nagy napon pedig jó hangulatban - egyesek beöltözve :) - versenyeznek egyet egymással. 49 éve rendezik meg egyébként ezt a versenyt, egyetlen egyszer maradt el, mert akkor nem volt hajózható állapotban a Wye. Idén 70 induló hajó volt, uh kicsit nyúlt a verseny, mi fiúkkal rendesen kipurcantunk a végére, de egyúttal nagyon mókás, kedves nap volt, most kaptok egy kis ízelítőt belőle :P -


Snow White and Severn Dwarfs (jó-jó, 7-ből 5 :P)
 


Ezt a képet nem én lőttem, Guriék egy alvállalkozója készítette.

A nagy csapat - összesítettben másodikak lettek, a saját kategóriájukban (ffi-női vegyes csapat) elsők!!! Gratula nekik! :)
 Voltak csapatok, akik a sebességre mentek rá, voltak, akik pedig a hajót csinosítgatták, hiszen azt is értékelték, ill. megint mások azért vihették el az első díjat, mert ők gyűjtötték a legtöbb pénzt.
Két érdekes hajót lefényképeztem, az elsőt egy család építette barátaikkal, egy templomot formáz a hajó és egy házasulandó párt vitt násznéppel együtt:
 A másikat pedig a légierő építette, ők nyertek egyébként a "szépségverseny" kategóriában:


Hófehérke a saját törpéivel :)

A célnál a fiúk is szórakozhattak kicsit :)


 Végül egy játékra invitállak Titeket! Megtaláljátok az 5 apró különbséget a Hófehérkéken? :D

Ja igen, és majd elfelejtettem nagy büszkén megírni, hogy amíg Papi keményen evezett a dobogós helyért, addig Mami is megmérettetett, hiszen egyedül kellett "leeveznie a négykerekű jobbkormányos hajót" a start helyről a célba, ismeretlen terepen ugye. Sikerült! :P