Szóval a szülésznőtől jövök, a háziorvosi rendelőből (itt uis nem védőnő foglalkozik az állapotos anyukákkal, hanem szülésznő) és ezúttal ismét negatív tapasztalatokkal gazdagodva, uh betelt a pohár, most kiadom magamból az eddigi "lerakódásaimat": negatív tapasztalataimat, aggodalmaimat, félelmeimet az itteni egészségüggyel kapcsolatban. Íme:
Ez volt az ötödik látogatás a terhességem alatt, háromszor a kórházba mentem, kétszer pedig a háziorvosi rendelőbe és minden egyes alkalommal más szülésznővel találkoztam, a két ultrahangot pedig két különböző ultrahangos orvos készítette. Persze nem tudom az otthoni állami ellátással összehasonlítani az ittenit, uis otthon magán szülész-nőgyógyászhoz jártam, de nekem olyan megnyugtató volt, h mindig ugyanaz a személy vizsgált a terhességem során és akkor a szülésre mondhatni kicsit már "összecsiszolódtunk". Itt meg mindig új ember, ill. szülésznő, és természetesen mindig feltesz egy csomó olyan kérdést, amire a válasz megtalálható abban a terhességi füzetben, amit a találkozó elején átnyújtok neki. A legviccesebb, amikor a saját- és a kontakt személyek telefonszámát kérdezik, mert ilyenkor nagyon kedvesen jelzem, hogy fogalmam sincs, de a füzet legelső lapján megtalálja a számokat.
A mostani találkozón a szülésznő azzal indított, hogy leszúrt, miért nem jelentkeztem be. Persze, hogy bejelentkeztem, csak most nem az információs pultnál, hanem a bejáratnál erre a célra létesített érintő képernyős számítógépen, ami tudta is az időpontomat, majd kiírta, h üljek le, szólítanak majd, tehát biztos, h nem csináltam semmit rosszul. No, de jól indult, mivel azt, hogy a gép nem szólított, betudta annak, hogy én csak ülök ott - Őt váratva! - és nem jelentkezek be. Kiderült egyébként, hogy ez a "hibáztatás" csak egy megjelenési formája a bevándorlókkal szembeni előítéletnek, uis a későbbiekben nem kis gúnnyal megkérdezte, hogy igazoltam-e, hogy jogosult vagyok az itteni ellátásokra, mondtam igen, és erre azt is megkérdezte, hogy akkor most kell-e fizetnem vagy sem. Mondtam, h nem, de azért le is ellenőrizhette, mivel betűztem az igazolást a terhességi füzetbe.
A gyakornok lány szerencsére kedvesebben viszonyult hozzám, de sajnos ő meg szegény azon a ponton bukott el, ahol igazából eddig mindenki MINDEN EGYES alkalommal, amikor vért kellett venni tőlem. Otthonról nem igazán vannak ilyen szurkálós élményeim, - Benő születését kivéve; ez ugye egy - otthon mindig közlik, hogy milyen rossz vénáim vannak, de azután döfnek, sikerül, veszik is a vért. Itt meg szurkálnak, kétszer biztos, de van, hogy háromszor, négyszer. Igen, ez utóbbi is megesett, legutóbb a kórházban a nővér 3 próbálkozás után hívta a felettesét, hogy itt van egy lehetetlen eset, ugyan segítsen már vért venni. (Jó, jó, ő volt az egyetlen, akinek sikerült elsőre. :) ) Ez egyébként Southamptonban sem volt másképp, mindig nevettem előre kínosan, h na vajon most hanyadikra sikerül... Találtam egyébként egy pozitív példát, ami ott jobb volt, mint itt!! - mert egyébként az ezekhez hasonló tapasztalatokat már az ott töltött majd egy év alatt elkezdtem gyűjteni - ott legalább mindig ugyanazzal a szülésznővel találkoztam.
A mostani alkalomra egyébként úgy mentem oda, hogy egyetlen kérdésem volt csupán és sajnos úgy jöttem el, hogy nem kaptam rá megnyugtató választ. Otthon pár héttel ezelőtt uis esedékes lett volna a terhességi cukor tesztje, és arra kérdeztem rá, hogy ezt itt nem vizsgálják-e. A válaszokból számomra kiderült, h leginkább fogalma sincs arról, mit kérdezek, vagy elbeszéltünk egymás mellett (?), itt most nem mennék bele részletekbe, de azután nagyjából az volt a válasz, hogy a vizeletben megjelenő cukorból és a baba nagyságából következtetve úgyis elküldenének vizsgálatra, ha ezek bajt jeleznének. No, ezzel két problémám van egyébként: az egyik, h ha ezek jelzik, akkor már tényleg baj van, tehát megelőzésről érintőlegesen sem beszélhetünk, a másik pedig, hogy az mennyire pontosan jelezné a magzat méret megugrását, h kívülről megmérik a hasamat..., m ilyen mondjuk volt, de ultrahangos vizsgálat eddig kétszer volt, utoljára a 20. héten és ha jól látom a füzetben, akkor többet nem is lesz (?).
Nézzünk most egy másik példát:
Terhesség alatt nem ritka a hüvelygomba (bocs, itt ugorjon a köv. fejezetre, aki...), nekem Dödivel is volt egy Southamptonban és most is Hubával itten, korábban. Egyik helyen sem sikerült a brit egészségügy erőivel kikúrálni a dolgot, anno Southamptonból hazarepültem, itt pedig végül, amikor már majd két hete küzdöttem vele, Gurit elküldtem különböző patikákba és letagadtuk, h terhes vok és akkor sikerült 3! hüvelytablettát szerezni - merthogy itt azt gondolják, h terheseknek egy elég és többet nem is szabad..., hát jó, de ha az egy nem hat?!
Kiegészítő kezelésként vagy megelőzésként szerettem volna grépfrútmag-olajat beszerezni itt, - nem sikerült - a háziorvos meg egyenesen közölte, h ő ilyenről még sosem hallott...
Gyerkőc-kezelésekkel kapcsolatos aggodalmaim/tapasztalataim:
- Mindenki egy rendelőbe jár: csecsemő, gyerek, felnőtt, idős, sőt, mi több, aki csak oltásra vár, az is a betegekkel egy légtérben várakozik, legyen az akár egy pici baba is... Hm... (Uh még dilemmázok, h Hubát majd beoltassuk-e, mielőtt hazareptetjük, vagy inkább majd otthon kapja-e meg a két hós oltást.)
- Amikor idejöttünk, nagy naivan próbáltam beszerezni lázcsillapító kúpot. Az orvos majd leharapta a fejemet, h ezt hogy képzelem, uh végül hoztunk otthonról, m én bizony egy lázgörcsre hajlamos gyerkőc és egy olyan másik gyerkőc mellett, akinek ha felmegy a láza, egyből hány, sokkal nyugodtabban létezem, ha a hűtőfürdő és a szájon át beadható gyógyszer mellett egy harmadik megoldás is a kezemben van.
- Kisgyerekeknek nem adnak itt hatóanyagos orrcseppet..., fulladjanak ugye meg...de legalábbis szenvedjenek, mert szerintem a tengervizes orrspray-vel orrot tisztítani ugyan lehet, de duzzanatot lelohasztani nemigen.
Nu, biztos van, ami kimaradt, de most egyelőre kipuffogtam magamat terápiás céllal! :P
Hubával megbeszéltem, hogy a fenti körülmények ellenére ügyesek leszünk és reméljük Papi is segít majd minket a szülésnél, h ez minél inkább megvalósulhasson majd és azért a fenti sorok(kal) v azok ellenére :) próbálom leküzdeni előítéleteimet, például nem olyan régen elolvastam egy nagyon lelkes kivándorolt anyuka lelkesítő beszámolóját az angol egészségügyről!! ;) Még nem hatott, MÉÉÉÉÉG... :)
| Pöttyös Huba-lak |

