Tegnapelőtt kis életében először átfordult hasról hátra. Persze, ez még nem az igazi forgás, de ez is valami! :) és nem csupán átbillenés volt, tudatos rákészülés előzte meg. ;)
Ma meg bedobtam a kiságyába játszótérről jövet, és mivel tök jól elvolt, Dömével gyorsan beugrottunk a kádba. Mikor készen lettünk, bekukkantottam hozzá, markolászta a kis elé rakott játékát. :) Fogni is próbálkozik már egy ideje, eddig csak a kiszemelt tárgy irányába nyúlt és a zárt öklét vagy nyitott tenyerét ráhelyezte. Ezúttal már markoltak is a csöppnyi ujjak!
Gratula, Benő Manó!
Itt még csak nézi,
majd meg is kaparintja a bohócot! :)
Érdekes egyébként, hogy sokkal jobban szeret hason nézelődni és tevékenykedni, mint háton fekverészni, a kis Tornász, és most, hogy gyakorolgat, igényli is, hogy le legyen rakva, nem szeret kézben lenni.
Lehet, hogy a kis Tornász tényleg Anyukád? Ő is tornázik, ugye? És, persze, ezek a sikerek az ő kis életében nem is aprók... Óriásiak! Csatlakozom Blogszerző/Mamihoz: Őszinte elismerésem!
VálaszTörlésA szeptember 12-vel kezdődő héten nem dolgozom. Egy pénteki látogatás /szept. 16/ segítene? (Így nem kéne órát lemondanom, de persze arra is kész vagyok, ha neked másik nap jobb lenne.) Azt meg mondanom sem kell, én NAGYON élvezném a segítség örve alatt tett fiúnézőt...
Majd kiderül kire ütött :), de igen, ő tornázott régen versenyszerűen is.
VálaszTörlésIgen, teljesen igazad van, NNN, nem is úgy aprók, csak gondoltam neki még mindene kis apró... :)
Holnap megpróbállak felhívni, m itt vmi félreértést sejtek.
pussZ