Egyik reggel hármasban ébredeztünk, játszottunk az ágyban. Döme visszaalvósat játszott, és kérte, mi is dugjuk be a fejünket egy párna alá, az játszotta ugyanis a takaró szerepét. Én engedelmesen behajtottam a párna alá a fejemet és vártuk Benőt is, de ő egyszer csak megfogta azt és lerántotta a fejünkről. Döme reakciója erre:
- Jaaaaaaaaaaaaaajj! A leborult szivar végit!
:)
Esténként, amikor csak telik erőmből, igyekszem Dömével lefekvés előtt imádkozni, illetve átvenni a napot, hogy mi volt jó, szép, miért tudunk hálát adni, mi az, amit esetleg másképp, ügyesebben csinálnánk másnap. Egyik ilyen alkalommal rájöttem, hogy mindig csak én beszélek, adok hálát a Jóistennek, kérek, uh ezt megtörve Döméhez fordultam:
- Manó, te nem szeretnél kérni valamit a Jézuskától?
Erre ő:
- Ööööö.... szülinapot!
És egy kép Morzsától.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése