Manók kint a kertben, pókemberes esernyővel, - persze vitatkozva azon, hogy kinél is legyen az az egy... - arckifejezésük hűen tükrözi a tegnapi napot:
Na, de tényleg régen volt már ennyire nehéz napunk, mint a tegnapi. :S
Napközben sokmindenre fogtam: elmentek ugye Anáék - Papi ezt így interpretálta: "Hát igen, mindenki depis, hogy elmentek a kislányok..." :), gyerkőcök hosszú szünet után mentek tegnapelőtt először bölcsibe és ráadásul az idő is teljesen elromlott, hideg van, fúj a szél és esik az eső...
Ezek mindegyike közrejátszott persze, de este azután kibújt a szög a zsákból, megismertünk még egy fő tényezőt. Dödi egész este mondogatta, hogy fáj a hasa - mondjuk ennek ellenére nem bírtam nyugalomban tartani, pláne nem ágyba fektetni. Este is nagyon nehezen aludt el, majd éjfél körül viszontláttuk az egész aznapi menüt, az ágyat egyenletesen beterítve és a lepedő ezennel be is fejezte pályafutását. Kiderült, hogy bölcsiből kaptuk ezt a jó kis hányós-fosós vírust... - és tegnapi remek nap után ma még csak takarítottam, mostam, teát főztem/kanalaztam, átöltöztettem. Reméljük gyorsan túlleszünk rajta és hétvégén már önfeledten dobáljuk tojásokkal a Hófehérkeként evező Papit! :) /Na de erről majd később egy remélhetőleg vidámabb bejegyzésben. :)/
És azért tegnap is készült a fentieknél vidámabb, mosolygósabb kép is! :)
És még morcosabb is! :P :D

Fijjjuggh! Üzenem, hogy akkor is szép az élet! Poci ide, durci oda... És vigyázzatok a Mamcira, nomeg az ő pocijára is.
VálaszTörlésEgy simogatás az egyik pocira meg a másik pocira, puszi a durci fejecskére meg a Hófehérkeként /????? no, nem, hát ez aztán tényleg nem jellemző, de nem is értem/ evező /mihiii?????/ Papinak is
nnn