2013. szeptember 6., péntek

És most puffogni-durrogni fogok egy kicsit...csakazértis!!

Nem, most nem alszom rá egyet, mint eddig tettem! Az eddig volt, próbáltam mindig tiszta lappal indítani, hátha sikerül megszüntetnem a brit egészségüggyel szemben kialakult előítéletemet... Nu, hát mivel így nem értem el eredményt, most KIDÜHÖNGÖM magam, amolyan pálferisen! :P
Szóval a szülésznőtől jövök, a háziorvosi rendelőből (itt uis nem védőnő foglalkozik az állapotos anyukákkal, hanem szülésznő) és ezúttal ismét negatív tapasztalatokkal gazdagodva, uh betelt a pohár, most kiadom magamból az eddigi "lerakódásaimat": negatív tapasztalataimat, aggodalmaimat, félelmeimet az itteni egészségüggyel kapcsolatban. Íme:
Ez volt az ötödik látogatás a terhességem alatt, háromszor a kórházba mentem, kétszer pedig a háziorvosi rendelőbe és minden egyes alkalommal más szülésznővel találkoztam, a két ultrahangot pedig két különböző ultrahangos orvos készítette. Persze nem tudom az otthoni állami ellátással összehasonlítani az ittenit, uis otthon magán szülész-nőgyógyászhoz jártam, de nekem olyan megnyugtató volt, h mindig ugyanaz a személy vizsgált a terhességem során és akkor a szülésre mondhatni kicsit már "összecsiszolódtunk". Itt meg mindig új ember, ill. szülésznő, és természetesen mindig feltesz egy csomó olyan kérdést, amire a válasz megtalálható abban a terhességi füzetben, amit a találkozó elején átnyújtok neki. A legviccesebb, amikor a saját- és a kontakt személyek telefonszámát kérdezik, mert ilyenkor nagyon kedvesen jelzem, hogy fogalmam sincs, de a füzet legelső lapján megtalálja a számokat.
A mostani találkozón a szülésznő azzal indított, hogy leszúrt, miért nem jelentkeztem be. Persze, hogy bejelentkeztem, csak most nem az információs pultnál, hanem a bejáratnál erre a célra létesített érintő képernyős számítógépen, ami tudta is az időpontomat, majd kiírta, h üljek le, szólítanak majd, tehát biztos, h nem csináltam semmit rosszul. No, de jól indult, mivel azt, hogy a gép nem szólított, betudta annak, hogy én csak ülök ott - Őt váratva! - és nem jelentkezek be. Kiderült egyébként, hogy ez a "hibáztatás" csak egy megjelenési formája a bevándorlókkal szembeni előítéletnek, uis a későbbiekben nem kis gúnnyal megkérdezte, hogy igazoltam-e, hogy jogosult vagyok az itteni ellátásokra, mondtam igen, és erre azt is megkérdezte, hogy akkor most kell-e fizetnem vagy sem. Mondtam, h nem, de azért le is ellenőrizhette, mivel betűztem az igazolást a terhességi füzetbe.
A gyakornok lány szerencsére kedvesebben viszonyult hozzám, de sajnos ő meg szegény azon a ponton bukott el, ahol igazából eddig mindenki MINDEN EGYES alkalommal, amikor vért kellett venni tőlem. Otthonról nem igazán vannak ilyen szurkálós élményeim, - Benő születését kivéve; ez ugye egy - otthon mindig közlik, hogy milyen rossz vénáim vannak, de azután döfnek, sikerül, veszik is a vért. Itt meg szurkálnak, kétszer biztos, de van, hogy háromszor, négyszer. Igen, ez utóbbi is megesett, legutóbb a kórházban a nővér 3 próbálkozás után hívta a felettesét, hogy itt van egy lehetetlen eset, ugyan segítsen már vért venni. (Jó, jó, ő volt az egyetlen, akinek sikerült elsőre. :) ) Ez egyébként Southamptonban sem volt másképp, mindig nevettem előre kínosan, h na vajon most hanyadikra sikerül... Találtam egyébként egy pozitív példát, ami ott jobb volt, mint itt!! - mert egyébként az ezekhez hasonló tapasztalatokat már az ott töltött majd egy év alatt elkezdtem gyűjteni - ott legalább mindig ugyanazzal a szülésznővel találkoztam.
A mostani alkalomra egyébként úgy mentem oda, hogy egyetlen kérdésem volt csupán és sajnos úgy jöttem el, hogy nem kaptam rá megnyugtató választ. Otthon pár héttel ezelőtt uis esedékes lett volna a terhességi cukor tesztje, és arra kérdeztem rá, hogy ezt itt nem vizsgálják-e. A válaszokból számomra kiderült, h leginkább fogalma sincs arról, mit kérdezek, vagy elbeszéltünk egymás mellett (?), itt most nem mennék bele részletekbe, de azután nagyjából az volt a válasz, hogy a vizeletben megjelenő cukorból és a baba nagyságából következtetve úgyis elküldenének vizsgálatra, ha ezek bajt jeleznének. No, ezzel két problémám van egyébként: az egyik, h ha ezek jelzik, akkor már tényleg baj van, tehát megelőzésről érintőlegesen sem beszélhetünk, a másik pedig, hogy az mennyire pontosan jelezné a magzat méret megugrását, h kívülről megmérik a hasamat..., m ilyen mondjuk volt, de ultrahangos vizsgálat eddig kétszer volt, utoljára a 20. héten és ha jól látom a füzetben, akkor többet nem is lesz (?).

Nézzünk most egy másik példát:
Terhesség alatt nem ritka a hüvelygomba (bocs, itt ugorjon a köv. fejezetre, aki...), nekem Dödivel is volt egy Southamptonban és most is Hubával itten, korábban. Egyik helyen sem sikerült a brit egészségügy erőivel kikúrálni a dolgot, anno Southamptonból hazarepültem, itt pedig végül, amikor már majd két hete küzdöttem vele, Gurit elküldtem különböző patikákba és letagadtuk, h terhes vok és akkor sikerült 3! hüvelytablettát szerezni - merthogy itt azt gondolják, h terheseknek egy elég és többet nem is szabad..., hát jó, de ha az egy nem hat?!
Kiegészítő kezelésként vagy megelőzésként szerettem volna grépfrútmag-olajat beszerezni itt, - nem sikerült - a háziorvos meg egyenesen közölte, h ő ilyenről még sosem hallott...

Gyerkőc-kezelésekkel kapcsolatos aggodalmaim/tapasztalataim:
- Mindenki egy rendelőbe jár: csecsemő, gyerek, felnőtt, idős, sőt, mi több, aki csak oltásra vár, az is a betegekkel egy légtérben várakozik, legyen az akár egy pici baba is... Hm... (Uh még dilemmázok, h Hubát majd beoltassuk-e, mielőtt hazareptetjük, vagy inkább majd otthon kapja-e meg a két hós oltást.)
- Amikor idejöttünk, nagy naivan próbáltam beszerezni lázcsillapító kúpot. Az orvos majd leharapta a fejemet, h ezt hogy képzelem, uh végül hoztunk otthonról, m én bizony egy lázgörcsre hajlamos gyerkőc és egy olyan másik gyerkőc mellett, akinek ha felmegy a láza, egyből hány, sokkal nyugodtabban létezem, ha a hűtőfürdő és a szájon át beadható gyógyszer mellett egy harmadik megoldás is a kezemben van.
- Kisgyerekeknek nem adnak itt hatóanyagos orrcseppet..., fulladjanak ugye meg...de legalábbis szenvedjenek, mert szerintem a tengervizes orrspray-vel orrot tisztítani ugyan lehet, de duzzanatot lelohasztani nemigen.

Nu, biztos van, ami kimaradt, de most egyelőre kipuffogtam magamat terápiás céllal! :P
Hubával megbeszéltem, hogy a fenti körülmények ellenére ügyesek leszünk és reméljük Papi is segít majd minket a szülésnél, h ez minél inkább megvalósulhasson majd és azért a fenti sorok(kal) v azok ellenére :) próbálom leküzdeni előítéleteimet, például nem olyan régen elolvastam egy nagyon lelkes kivándorolt anyuka lelkesítő beszámolóját az angol egészségügyről!! ;) Még nem hatott, MÉÉÉÉÉG... :)

Pöttyös Huba-lak


2 megjegyzés:

  1. A világ nyilvánossága előtt nem mennék bele, hogy az elmúlt egy-két évben (amikor olyan szép karcsúra lefogytam) min mentem keresztül az "ingyenes" (lsd azt a jó néhány tízezer forintot, amit paraszolvencia címszóval, mélységes zavarban, az összegek állandó találgatása mellett kifizettem) min mentem keresztül, amíg ki nem derült, hogy az eredendő baj egy - a szakorvos által felírt gyógyszer mellékhatása (jelzem, a tünet minimum rákra utalt), tegyük hozzá, hogy mindezt magamtól fedeztem fel. Közben végzetes vesebajt sikerült felfedezniük, mire - egy év kőkemény fehérjediéta után (csak itt jelzem, hogy a kenyértől a paradicsomig mindenben van fehérje)- rájött a mi kis ingyenes eü-nk, hogy bocsika tévedtünk. Azóta - sajnos - minden karcsúságom odalett... A parára el nem költött pénz most sajtra megy a piacon...Ez nem vigasz, csak tény..
    nincs több hely, úh pusz nnn

    VálaszTörlés
  2. És hidd el, ők azért orvosok. Mind. Legyen angol vagy magyar. És tudnak valamit. Bízz bennük, én is ezt teszem. Ja, és nekem olyan jól esett most itt durrogni egy kicsit. Neked is?
    pusz a fenti

    VálaszTörlés