2015. május 21., csütörtök

Szörnyeteg csípése és kipurcantam

Facebookon már megkaptam kommentben többektől is, hogy velünk mindig történik valami borzalom. Az ijedtség után persze mindig kiderül, hogy azért egyik sem kirívó eset, ez vagy az megtörtént más családban is. Itt van viszont a kutya elásva: ez megtörténik ebben a családban, az megtörténik abban a családban, NÁLUNK meg, MINDEGYIK! Kivagyok és szeretnék végre átlagos család lenni, ahol történik néha egy kis ez, néha meg egy kis az. Néha.

Na, mondjuk ne panaszkodjak, végre a két nagy járt 3 hetet egyhuzamban oviba!!! (Az évben először! :P) Persze azért Hubival ezalatt küzdöttünk takonykórral (azt már szinte észre sem vesszük), meg a 3 napos lázzal (na, az nem volt azért leányálom!).
Szóval, most hogy Guri az eddigi leghosszabb távollétét tölti kint Cardiffban, amíg a manók jártak oviba, addig kifejezetten jól bírtam, nagy energiával indultam neki ennek a 2,5 hétnek és élveztem, hogy kézben tartom a dolgokat. No, igen, csak azután hívott, hogy hazajön majd 4 napra, majd megint el, szóval majd egy hónapot leszünk nélküle... és csak ezután jöttek a már fent említettek. Uh összességében ma egy dolgot érzek: elfáradtam.

Az elmúlt pár napon pedig Bubuka szeme miatt aggódhattam, éjjel megcsípte egy szúnyog és csúnyán feldagadt, illetve annyit vakarta, h sajnos be is gyulladt neki. Most már szépen gyógyul szerencsére. Íme, képekben:
Első nap

Másnap reggel

Kezelésre várva


1 megjegyzés:

  1. De rég blogoltam veled! Már szinte hiányzott... Drága Bubu, igazi Gülü szemed van! Puszi a tetejére! Agyon csapok minden szúnyogot, hátha a te sárkányszúnyogod is közte lesz!
    neddugghy

    VálaszTörlés