2011. július 3., vasárnap

Benő születése

Lassan halványul az emléke ennek a hosszúra nyúlt, de szép szülésnek, uh már csak magam miatt is megörökítem ide. :)
A történet 10-én este kezdődött. Késő du. kimentünk a Millenáris Parkba sétálni és utána ott vacsoráztunk a Mammutban. Kifelé menet, emlékszem, már csak laposkúszásban közelítettem meg a kocsit, de akkor még csak azt hittem, hogy nagyon elfáradtam. Éjjel aztán világossá vált, hogy ennek a fele sem tréfa, vagy 5x-6x arra ébredtem, hogy kiver a víz a fájdalomtól, de sajnáltam volna Gurit és Dömét is felébreszteni, ezért csak ittam, pisiltem, járkáltam kicsit, majd mindig - mivel én is hulla álmos is voltam - visszafeküdtem, gondoltam, van még idő...hát, így is lett! Reggel, ahogy függőlegesbe kerültem, kicsit jobb lett a helyzet, egész elviselhetőek és amúgy még rövidek is voltak a fájások, de azért Dömét elküldtük Mamáékkal Csúcshegyre, mondván, benézünk a kórházba. Végül mégsem mentünk be, mert a kanapén ücsörögve és bóbiskolva határozottan jobban lettem, sőt, kimentünk a hegyre Döméért. Ahogy hazaértünk, kezdett komolyra fordulni a dolog, uh felhívtam a szülésznőt és uzsgyi, be a kórházba. Mire odaértünk, megint vhogy elviselhetőbbek lettek a fájások, uh először nem is hittek nekem, nem akartak felvenni, de amikor a szülésznő megvizsgált, kiderült, h bő két ujjnyira már nyitva van a méhszájam. Na ja!
Ekkor a szokásos becuccolás, átöltözés, papírozás mellett megkaptam az első adag antibiotikumot (streptococcus miatt) és mondták, h akkor most négy óráig várunk, nem avatkoznak be, hogy megkaphassam a második adagot, mielőtt még kibújna a pocaklakóm, mhogy neki volt fontos az antibiotikum. Naná, h nem történt semmi ez alatt a 4 óra alatt :), jó, persze erősödtek és hosszabbodtak a fájások. Mindeközben kint voltam Gurival a folyosón, beszélgettünk és játszottunk Guri iPadjén a buborékos játékkal - ez felettébb tetszett minden arra járónak :) - de bejött, teljesen elvonta a figyelmemet a várakozásról.
Az antibiotikum beadása miatt megint össze-vissza szurkált a szülésznő és végül a könyökhajlatomba rakott egy műanyag szelepet (nemjuteszembehogyhíjják), esküszöm, egész szülés alatt ez zavart a legjobban, utáltam, h nem engedik kiszedni, hátha kell vmi miatt felkiáltással....
Fél 12-kor tehát megkaptam a második adag antibiotikumot és ezután burkot repesztettek, h kicsit begyorsuljanak az események. Igazából örültem neki, mert ezúttal nem is voltam még fizikailag annyira kipurcanva, de - az előző éjszaka miatt is - már baromira álmos voltam. Egy idő után be is durvultak a fájások, de összességében tényleg csak az utolsó másfél óra volt kemény és szerencsére most se oxitocint, se bódítószert nem kaptam, ment minden a maga útján. :)
Amikor Benőt a hasamra rakták, meglepődtem, h milyen nagy baba, de ezzel a doktornő is így volt, mivel az ultrahangok alapján 3 kiló körüli babát vártunk. Persze azért nem volt hatalmas, de a maga 3500 grammjával, 53 centijével és 35-ös fejkörmérettel nagyobbnak született, mint Döme. (Ő 3200-vel, 51 cm-rel és 32-es kobakkal született.)
A kórházi napok olyanok voltak, mint amilyenre számítottam, amolyan "éljük túl" típusúak - no, nem Benő, hanem az ott dolgozók (tisztelet a kivételnek!) és az emiatt uralkodó légkör miatt - de hála Istennek nem volt semmi gond és két nap! után haza is jöhettünk. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése