2012. július 6., péntek

Döme dumák

Jó pár héttel korábban hazafelé tartottam fiúkkal, kocsival. Elég messze leparkoltam a kocsit az előző napok tapasztalataira alapozva, miszerint dél körül lehetetlen a környékünkön parkolóhelyet találni. Kiszálltunk a kocsiból, baktatunk hazafelé; Benő hátamon, hátizsák elől, mindkét kezemben motyó, mikor Viadoron meglátok egy fullos, árnyékos parkolóhelyet.
- Basszus - csúszik ki a számon - ide állhatunk volna!
Erre Döme: - Jembaj, medoldottut, Mami!
Meg kellett zabálni.

Egyik nap, amikor bölcsibe mentem érte, kérte, hogy hazafelé fagyizzunk. Mikor már a fagyizó felé tartottunk, faggatott:
- Mami, te is kérsz fagyit?
- Persze - mondtam.
Erre ő: - Mami is eszit fagyit, Döme is eszit fagyit, Benő még nem eszit, neti odaadjuk a..., a héját! :)

Szintén bölcsiből hazafelé menet észrevettem, hogy Benő arca vérzik. Korábban rászóltam Dömére, hogy ne bántsa testvérkéjét, mikor közölte, hogy ő csak csikizi Benőt. Megálltunk, és elbeszélgettem vele, hogy máskor óvatosabban nyúljon Benőhöz, mert nézze meg, hogy most vérzik az arca.
Nem sokkal később elcsúszott Döme és hatalmas műsírásba kezdett. Mutatta, hogy fáj a lába:
- Itt fáj..., ott - mutatott egyre lejjebb, majd észrevett egy piros pöttyöt a szandálján és világfájdalommal az arcán közölte:
 - Vérzik a szandálom.

1 megjegyzés:

  1. Piszok nehéz lehet azzal a két csirkefogásszal, de - tudom, Mami ezt nem mindig érzi - elképesztően megéri. Egy-egy ilyen mondás (három!!!) és hangosan rötyögtem a monitor előtt! Brávó Dödi!

    VálaszTörlés