- Nézd, Hamupipőke vigyáz a kukimra!
:D
Mostanában sokat cipeltetik magukat a fiúk, különösen Benő. Betegsége előtt egyébként ez volt az egyik intő jel..., akkor még hisztinek gondoltam, persze később kiderült, hogy a tüdőgyuszi miatt volt fáradékonyabb, uh lábadozása idején tényleg sokat cipeltem a hátamon. Most azonban, hogy jókedvű, jó a színe, nem köhög, már-már kicsattan az egészségtől :D (no, ezt azért félve írom le...) már szigorúbb vagyok a cipelést illetően. Legutóbb kicsit vittem a kezemben ovi után, majd leraktam, megfogtam a kezét és mondtam neki, h jöjjön a kis lábán, mert Hubával a hátamon már nem bírom el. Erre kibújt a szög a zsákból, miért is cipelteti magát. Sírós hangon, morcosan közölte:
- De akkor nem látok el olyan messzire, mint a zsiráf!!!
Jó példa ragadós :), ugye, uh mostanában párszor Dödi is előadta, hogy ő olyan fáradt, hogy cipelnem kell. (Persze tüdőgyulladása idején őt is felvettem néha a hátamra, uh mostanában nem kell edzőterembe járnom...) Múlt héten lábadozott, itthon volt velem, sétálunk a játszótérre. Menet közben többször is fájlalja a térdét, kéri vegyem fel a hátamra:
- Mami, azért fáj a térdem, mert ellazult a porcogóm.
:DCardiffban még minden egyes kézmosás hadakozás volt Dödivel. Most már, ha hazaér, akkor azonnal, magától veszi le a cipőt, húz be a fürdőszobába és mossa a kezét, illetve pisilés után sincs ezzel baj, sőt, szépen felhúzza a ruha ujját és nem lesz vizes. Perfetto! Igen ám, de az utóbbival bajok vannak az oviban. Tonnaszám hordom be a tiszta pólókat, mert az udvaron is leizzad a rohangálástól és át kell öltöznie, meg valahogy a kézmosásnál is mindig csurom vizes lesz a hosszú ujjú póló a kezénél. Kérdeztem tőle, hogy miért van ez.
- Hát azért Mami, mert az oviban a barátaimra gondolok és akkor elfelejtem felhúzni a ruha ujját.
(Megzabálom.)
Mostanában adok nekik gyerekkést is a kanál és a villa mellé, hogy próbálkozzanak az önálló kaja felvágással. Legutóbb halrudacskákhoz adtam, Bubunak sikerült elvágnia, Dödinek nem. Dödi bosszankodott emiatt.
- Bubu el tudja vágni, én meg nem. De Bubu meg nem tud..., Bubu nem tud... (kis szünet, majd felderül az arca és mosolyogva mondja) a Bubu mindent tud!
:)
Remek! Ismét olvashatok egy kicsit! Bubu vágyáról, hogy Zsiráf szemszögből lássa a világot, Dödi igazán felnőttes képességéről, hogy belássa és elfogadja a dolgokat. Drága DöBendöDi nagyszerű kis krapekok vagytok! Türelmesen várok Hubadumára...
VálaszTörlés