2014. november 28., péntek

Bendő duma 5. és Döme duma 7.

Múlt héten szerdán Benőt Zsófi hozta el az oviból, sőt, utána vitték magukkal Békásra is. Nem volt nála váltóruha, így Julcsi cuccaiból kapott bugyit, pólót és harisnyát. Másnap megyek érte az oviba, nagy büszkén tolja le a harisnyáját és mondja:
- Nézd, Hamupipőke vigyáz a kukimra!
:D

Mostanában sokat cipeltetik magukat a fiúk, különösen Benő. Betegsége előtt egyébként ez volt az egyik intő jel..., akkor még hisztinek gondoltam, persze később kiderült, hogy a tüdőgyuszi miatt volt fáradékonyabb, uh lábadozása idején tényleg sokat cipeltem a hátamon. Most azonban, hogy jókedvű, jó a színe, nem köhög, már-már kicsattan az egészségtől :D (no, ezt azért félve írom le...) már szigorúbb vagyok a cipelést illetően. Legutóbb kicsit vittem a kezemben ovi után, majd leraktam, megfogtam a kezét és mondtam neki, h jöjjön a kis lábán, mert Hubával a hátamon már nem bírom el. Erre kibújt a szög a zsákból, miért is cipelteti magát. Sírós hangon, morcosan közölte:
- De akkor nem látok el olyan messzire, mint a zsiráf!!!

  

 Jó példa ragadós :), ugye, uh mostanában párszor Dödi is előadta, hogy ő olyan fáradt, hogy cipelnem kell. (Persze tüdőgyulladása idején őt is felvettem néha a hátamra, uh mostanában nem kell edzőterembe járnom...) Múlt héten lábadozott, itthon volt velem, sétálunk a játszótérre. Menet közben többször is fájlalja a térdét, kéri vegyem fel a hátamra:
- Mami, azért fáj a térdem, mert ellazult a porcogóm.
:D

Cardiffban még minden egyes kézmosás hadakozás volt Dödivel. Most már, ha hazaér, akkor azonnal, magától veszi le a cipőt, húz be a fürdőszobába és mossa a kezét, illetve pisilés után sincs ezzel baj, sőt, szépen felhúzza a ruha ujját és nem lesz vizes. Perfetto! Igen ám, de az utóbbival bajok vannak az oviban. Tonnaszám hordom be a tiszta pólókat, mert az udvaron is leizzad a rohangálástól és át kell öltöznie, meg valahogy a kézmosásnál is mindig csurom vizes lesz a hosszú ujjú póló a kezénél. Kérdeztem tőle, hogy miért van ez.
- Hát azért Mami, mert az oviban a barátaimra gondolok és akkor elfelejtem felhúzni a ruha ujját.
(Megzabálom.)

Mostanában adok nekik gyerekkést is a kanál és a villa mellé, hogy próbálkozzanak az önálló kaja felvágással. Legutóbb halrudacskákhoz adtam, Bubunak sikerült elvágnia, Dödinek nem. Dödi bosszankodott emiatt.
- Bubu el tudja vágni, én meg nem. De Bubu meg nem tud..., Bubu nem tud... (kis szünet, majd felderül az arca és mosolyogva mondja) a Bubu mindent tud!
:)


1 megjegyzés:

  1. Remek! Ismét olvashatok egy kicsit! Bubu vágyáról, hogy Zsiráf szemszögből lássa a világot, Dödi igazán felnőttes képességéről, hogy belássa és elfogadja a dolgokat. Drága DöBendöDi nagyszerű kis krapekok vagytok! Türelmesen várok Hubadumára...

    VálaszTörlés